A HAMISSÁG BEFOGJA AZ Õ SZÁJÁT

Uram, Hozzád kiáltok, mert a föld királyai felkerekedtek, és a fejedelmek együtt tanácskoznak Ellened, és a Te felkented ellen. Te, Uram, aki az egekben lakozol, neveted õket, és megcsúfolod õket. Uram, Te szólsz nékik haragodban, és megrettented õket gerjedelmedben. (Zsolt. 2,2–3. 5.)

Uram, a Te karod hatalommal teljes, a Te kezed erõs, a Te jobbod méltóságos. Igazság és jogosság a Te királyi trónodnak alapja; kegyelem és hûség jár a Te orcád elõtt. A Te orcádnak világosságánál járok én, oh Uram. 

A Te nevedben örvendezem egész nap, és a Te megigazultságodban felmagasztaltatom. Mert az én erõm ékessége Te vagy, a Te jóakaratoddal emeled fel az én szarvamat. Az Úr az én pajzsom,és Izraelnek Szentje az én királyom. (Zsolt. 89,13–18.) 

Állandóan velem van a Te kezed, sõt a Te karod erõsít meg engem, nem nyomhat el engem az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgathat meg engem, mert elõttem rontod meg az én szorongatóimat, és vered meg az én gyûlölõimet. 

És velem van a Te hûséged és kegyelmed, és a Te neveddel magasztaltatom fel. (Zsolt. 89,21–24.) 

Te, Uram, elrejtesz engem a Te hajlékodba a veszedelem napján, eltakarsz engem sátradnak rejtekében, sziklára emelsz fel engem. 

Most is felülemeled fejemet ellenségeimen, és én a Te sátorodban örömáldozatokkal áldozom, éneklek és zengedezek Neked, Uram.
(Zsolt. 27,5–6.) 

Taníts meg engem a Te utadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt. (Zsolt. 27,11.)

Mily túláradó a Te jóságod, amelyet fenntartasz a Téged félõknek, és megbizonyítasz a Benned bízókon az embernek fiai elõtt.
Elrejtesz engem a Te orcádnak rejtekében az emberekzendülései elõl, sátradban õrzöl engem a perpatvarkodó nyelvektõl. 

Áldott legyél Uram, mert csodálatossá tetted kegyelmedet rajtam, mint egy megerõsített városon. (Zsolt. 31,19–21.) 

Így szól az Úr szája: Aki ellened összegyûl, elesik általad. Egy ellened készült fegyver sem lesz jószerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az õ igazságuk, mely tõlem van. (Ésa. 54,15. 17.) 

Az Úr megõrzi kegyeltjeinek életét, a gonoszok kezébõl megszabadítja õket. (Zsolt. 97,10.) 

Az igazak segítsége pedig az Úrtól van; Õ az õ erõsségük a háborúság idején. Megsegíti õket az Úr és megszabadítja õket a gonoszoktól, és megvédi õket, mert Õbenne bíznak. (Zsolt. 37,39–40.)

Perelj Uram, a velem perlõkkel, harcolj a velem harcolókkal. Ragadj pajzsot és vértet, és kelj föl segítségemre. Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd azt lelkemnek: Én vagyok a te üdvösséged. (Zsolt. 35,1–3.) 

Amikor a gonosz az õ haragos kevélységében azt mondja: nincs Isten, szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal, nyelve alatt hamisság és álnokság; Te, Uram, kelj fel, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el rólam, pereld meg ügyemet. Te látod ezt, mert Te nézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy kezedbe vedd azt. Terád hagyom magam, mert Te vagy segítségem. Uram, Te vagy a király mindenha és mindörökké! Kívánságomat meghallgatod, oh, Uram. 

Megerõsíted szívemet,füleiddel figyelmezel, hogy ítéletet tégy az árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.
 (Zsolt. 10,4. 7. 12. 14. 16–18.) 

Uram, a Te orcádtól jöjjön ki ítéletem, a Te szemeid hadd lássanak igazat. Mutasd meg csodálatos kegyelmedet, aki megszabadítod a Te jobboddal a benned bízókat a támadóktól. Tarts meg engem, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engem a gonoszok elõl, akik nyomorgatnak engem; ellenségeim elõl, akik lelkendezve vesznek körül engem, és szájukkal kevélyen szólnak ellenem. 

Kelj fel, oh Uram, szállj szembe ellenségeimmel, szabadítsd meg életemet a gonosztól fegyvereddel. Én pedig megigazultságban nézem a Te orcádat, megelégszem a Te ábrázatoddal, midõn felserkenek. (Zsolt. 17,2. 7–11. 13. 15.) 

Szabadíts meg engem az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engem. Ímé, szájukkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak, Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod õket. Az õ erejükkel szemben Tereád várok; mert Isten az én váram, elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását. (Zsolt. 59,1. 7–10.) 

Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek. Felhõ és homályosság van körülötte; megigazultság és jogosság az Õ székének erõssége. Tûz jár elõtte, és köröskörül elégeti ellenségeimet. (Zsolt. 97,1–3.) 

Én pedig örvendezek az én Istenemben; dicsõséget öltöznek fel mindazok, akik Õt magasztalják; mert bedugatik a hazugok szája. (Zsolt. 63,11.) 

Én a Mindenhatóhoz folyamodom, az Istenre bízom ügyemet. Aki hatalmas, kifürkészhetetlen dolgokat mûvel és csodákat, amiknek száma nincsen. Az alázatosokat felmagasztalja, és semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék, a hamisak tanácsáthiábavalóvá teszi. Megszabadít engem a fegyvertõl, a gonoszok szájától, és az erõsnek kezébõl, hogy legyen reménységem, és a hamisság befogja az õ száját.
A nyelvek ostora elõl elrejt engem, és nem kell félnem, hogy a pusztulás rám következik. A pusztulást és éhínséget nevetem, és a fenevadaktól sem félek, mert a mezõn való kövekkel is szövetségem van nékem, és a mezei vad is békességben van velem. 

Megtudom, hogy békességben van az én sátorom, és hiány nélkül való az én hajlékom.(Jób 5,8–9. 11–13. 15–16. 21–24.) 

Atyám, áldalak Téged a Te igazságodért, amellyel felruháztál engem, és örvendezik a szívem, hogy megesküdtél nekem, így szólván: Egy ellened készült fegyver sem lesz jószerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az õ igazságuk, mely Tõlem van. (Ésa. 54,17.) 

Atyám, gyönyörködöm Benned, és hiszem, hogy meglátom, hogy bizony különbség van aközött, aki szolgálja az Urat, és aközött, aki nem. (Mal. 3,18.) 

Ámen

Hajnalka Zakota-