„Szenteltessék meg a te neved” (vö. Mt 6,9b).
Jézus azt mondta, hogy „az által dicsőül meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok”.
Ezek a Lélek gyümölcsei, amelyek az Isten Lelkének a bennünk lakozása által jelennek meg a keresztény ember jellemében (vö. Gal 5,22).
A hívő ember megtagadva saját bűnre hajló természetének a késztetéseit, nem hiteles vágyait, Istenben bízó életet él, Istennek az erejét igényli minden pillanatban.
Ebben a mindennapos küzdelemben meghal benne a régi ember, és megerősödik benne hit által a krisztusi ember, a Szentlélek gyümölcseinek a megléte által maga az Isten Fia plántálja át saját jellemének szép és arányos vonásait a vele együtt élő ember jellemébe.
Az ember így válik alkalmassá a menny számára. A jogalapot erre Krisztus által ingyen és kegyelemből kapta meg az ember, hogy Isten Országának polgára legyen.
A hívő ember erre az ingyenes szeretetre válaszul hálából és szeretetből alkalmassá is akar válni arra, amire már jogot kapott, és ez a tetteiben jut kifejezésre (vö. Mt 25,34-40). Ebben a folyamatban szentelődik meg az Atya neve az egyes hívő ember életében, és a hívők közösségében, ami az egyház.
Krisztus Urunk akkor jön el ismét, amikor már látja hívő népe életében azt, hogy azok szeretetük és jellemük által visszatükrözik az Ő jellemvonásait.
Ez azért szükséges, mert az utolsó nemzedék igazzá vált hívői halál megízlelése nélkül jutnak Krisztussal a mennybe halandó testük elváltozása révén (1Tessz 4,15-17).
Ezt azért is hangsúlyozom, hogy a Szentírás alapján világosan lássuk azt, hogy az egész emberiség, a világ nem fog együtt haladni Isten hívő népével ebben a megszentelődési folyamatban.
Krisztus csak a tanítványainak, és nem a világnak ígérte meg a Szentlelket (vö. Jn 17,9.11.15; Jn 14,17). Az olló két szára mind jobban kettényílik.
Akik Jézushoz tartoznak, azoknak a jellemükben egyre inkább Jézushoz kell hasonlókká válniuk, míg a világ továbbra is a gonoszságban fetreng, és mind több gonoszságot halmoz fel az ítélete napjára. Tehát a világ nem fog elérkezni Krisztushoz egy fejlődés útján olyan formában, hogy minden ember megtisztul majd.
Mind a Szentírás, mind a szaporodó természeti katasztrófák (vö. Lk 21,25-27), mind a társadalmi feszültségek és törvényszegések (vö. 1Jn 3,4) felhalmozódása azt jelzi, hogy a világunk a szétesés állapota felé tart (vö. Jak 1,15b; Lk 21,33; Mk 13,19-20).
Ebben a helyzetben Isten különleges kegyelemmel munkálkodik azok megmentéséért, akik bíznak benne és az Ő szavai szerint akarnak élni. Isten angyalai azokat fogják segíteni, akik Isten akaratát keresik (vö. Dn 10,1-21; 6,22), és eltávoznak azoktól, akik megkeményedtek a bűnben (vö. 1Sám 16,14-15; 1Krón 10,13-14).
Ezért a világban a gonoszság, a korrupció, az erkölcstelenség mind nagyobb lesz, úgy, mint Noé napjaiban volt az özönvíz előtt Jézus szavai szerint (vö. Mt 24,37-39; Ter 6,5.11).
A hívőknek pedig úgy kell világítaniuk az életükkel ebben az erkölcsileg elsötétedő világban, mint a csillagoknak a világmindenségben (vö. Fil 2,15).
Általuk is megszentelődik így az Atya neve, ami már önmagában is szent; mennyivel inkább, amikor végbe tudja vinni Isten azt, hogy a bűnös és a kárhozat felé tartó ember az Ő kegyelméből,
Jézus áldozata árán megtisztul, megszabadul és az élete folyamán megszentelődik.
Minden embernek el kell dönteni, hogy az árral, a többséggel úszik-e, vagy keresi az Isten akaratát az életében és a bűneitől meg akar válni véglegesen Isten kegyelméből és ereje által.
Szentírás.com cikkek-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése