MEGIGAZULÁS- 4 rész

NINCS EBBEN SEMMI BONYOLULT

Lukács példázata különösen fontos és nagy jelentőségű. Hogyan nyerte el a vámszedő a megigazulást? Saját bevallása szerint nem úgy, hogy megszolgálta.

Azt sem mondta, hogy "Uram, bűnös vagyok, de nézd a jó cselekedeteket, amelyeket megtettem". Nem, egyszerűen csak irgalmat kért. Nem állt elő olyan igényekkel, hogy "Uram, bűnös vagyok, de most irgalmazz". Hitre volt szüksége ahhoz, hogy Isten irgalmát kérje, mert nem volt fogható bizonyítéka, hogy megkapja.

A kegyelmet hitben kell kérni és elfogadni.

Isten előtt Krisztus jelleme számíttatik be neked

Ennek a példázatnak a végén Krisztus megígérte, hogy "valaki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik." A vámszedő veri a mellét, bánja a bűneit, még a szemét is alázatosan a földre szegezi, mert az égre feltekinteni is szégyell. Jézus szerint tehát, ha magunkat megalázva járulunk Isten elé, őszintén megbánva bűnös tetteinket - elismerve bűnös voltunkat -, és irgalmáért folyamodunk, akkor megigazulva térhetünk haza Isten házából.

Ez jó hír. Azt jelenti, hogy bárki légy is és bármilyen bűnök terhelnek ma, ha azt teszed, amit ez a vámszedő tett, abban a bizonyosságban találhatsz megnyugvást, hogy Isten előtt Krisztus jelleme számíttatik be neked. Bocsánatot nyertél, megkaptad az ajándékot. Mi ebben a bonyolult?

MEGIGAZULÁS- 3 rész

JÉZUS A MEGIGAZULÁSRÓL

Lukács olyan pogány volt, aki valóban megértette Jézus tanításait, különösen amikor a hit általi megigazulásról mint ajándékról szólt. Ha meg akarjuk érteni a megigazulás tudományát, annak egyik legjobb módja a Lukács evangéliuma 18. fejezetében található példázat megismerése és megértése.
"Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondta: Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozott magában: 'Isten! Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, dézsmát adok mindenből, amit szerzek.' 

A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarta az égre emelni, hanem verte a mellét, mondván: 'Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!'

Mondom nektek, ez megigazulva ment alá az ő házához inkább, hogynem amaz mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatok; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik." (Lk 18:9-14)

Krisztus idejében is sok vallási vezető hitt abban, hogy a jó cselekedeteik teszik őket igazzá. A saját igazságukban bíztak, és eközben másokat lenéztek mint hitvány bűnösöket.

A Jézus példázatában megjelenő két ember nagyon eltérő személyiség. 
A farizeus a zsidó vallás olyan irányzatához tartozott, amely a törvény iránti engedelmesség szigorú értelmezéséről volt ismert, míg a vámszedőkről mindenkinek a botrányos életvitel jutott az eszébe. Akkoriban a legtöbb ember úgy tekintett a farizeusokra, mint akik nyilvánvalóan üdvösségre kiválasztottak,

de Jézus ezt másként látta.

Figyeljük meg, hogy a farizeusról ezt olvassuk: "Ily módon imádkozott magában."

Más szavakkal: nem annyira Istenhez, mint inkább önmagához imádkozik.
Majd a folytatásban hálát ad Istennek, hogy ő nem olyan, mint a világ bűnösei, ezenfelül emlékezteti Istent, hogy tizedet fizet és rendszeresen böjtöl.
Elképzelhető, hogy megfelel a valóságnak ez a beszámoló, és ha csupán a cselekedeteket nézzük, jó is.

"Ha a ti igazságotok nem több a farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyek országába." (Mt 5,20)

De ahelyett, hogy alázatosan hálát adna Isten jóságáért, a saját, büszkeséget ébresztő beszámolójáért ad hálát Neki. A vámszedő ugyanakkor még arra sem érzi méltónak magát, hogy a templom elejéhez közelítsen, inkább megáll hátul és meghúzza magát az oltár előtt.
Bűntudata és a szégyenérzete arra készteti, hogy lehajtsa a fejét, és a mellkasát verje, ami a megbánás jele - a bűnök miatti bánkódás hamisítatlan megnyilvánulása.
Kérleli Istent, hogy legyen irgalmas hozzá, nyomorult bűnöshöz. Miközben a farizeus annyi mindent fel tud mutatni Istennek, addig a vámszedőnek nincs semmije, ami jó lenne és felmutathatná.
Így, a farizeustól eltérően, egyedül Isten irgalmára apellál.

Ez a tanítás lényege: Krisztus szerint aznap a megvetett vámszedő ment haza megigazulva, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a sokak által tisztelt farizeus nem - még ha tizedet fizetett is, böjtölt is kétszer egy héten, és minden valószínűség szerint engedelmes, példamutató vallásos életét élt.

MEGIGAZULÁS -2 rész

Ez elég jó üzletnek hangzik az elbukott emberiség számára, különösen mivel a túlnyomó többség folyamatosan Istennel szembeni nyílt lázadásban él. Azok kedvéért azonban, akiket mégis érdekel, tegyük fel a kérdést, hogyan nyerhető el ez a megigazulás?

Ha mindenkit megkérdezel a gyülekezetben, valószínűleg többféle választ kapsz a hittől kezdve a cselekedetekig, egyesek ráadásul mind a kettőt említik majd. De teljesen mindegy, hány embert kérdezel meg, egyedül az számít, hogy mit mond erről a Biblia, ezért mi is ezt vizsgáljuk meg.

"Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért!" (2Korinthus 9:15)
Ezek szerint az üdvösség ajándék. Az ige másutt is megerősíti ezt az eszmét, amikor ezt mondja:
"Mert a bűn zsoldja halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban." (Róma 6:23)
A megigazulás nyilvánvalóan nem olyan dolog, amit megszolgálunk.

Az üdvösség ajándék, ezért a meghatározásából következik, hogy nem lehet megdolgozni érte.

Képzeld el, hogy a hónap végén a főnököd átnyújt neked egy borítékot. Sugárzó mosollyal azt mondja: "Itt az ajándéka!" Ettől tényleg izgatott leszel, ezért kimész és beülsz a kocsidba (mert nem akarod, hogy mohónak lássanak), és ott nyitod ki a borítékot. Lenyúlsz egészen az aljáig, de nem találsz benne mást, csak a szokásos fizetési papírodat, amin a szokásos munkaóráidért járó összeg áll. Minden valószínűség szerint nehezményeznéd, ha a főnököd ezt ajándéknak nevezné. Hogy miért? Mert megdolgoztál érte.

Az üdvösség ajándék, ezért a meghatározásából következik, hogy nem lehet megdolgozni érte. Kaptál valaha is olyan ajándékot, amiért megdolgoztál? Ha igen, akkor az nem ajándék volt. mert minden megszűnik ajándék lenni, ha tettél valamit azért, hogy megszolgáld. Ha csak fizetség ellenében vehetsz birtokba valamit, legyen az bármi, a látszat ellenére valójában nem ajándék.

"Ha pedig az egynek [Ádám] elbukása miatt uralkodhatott a halál egyetlen ember által, akkor még inkább igaz, hogy azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek [ Jézus ] az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá." (Róma 5:17-18)

Ez az ingyen ajándék eredményezi a megigazulást.

A Biblia szerint vajon cselekedetek által igazulunk meg, vagy az ajándék által, amit a hitre válaszul kapunk? A válasz világosnak tűnik annak alapján, amit eddig a Szentírásból olvastunk, de tudjunk meg még többet erről a kérdésről - Jézustól.

MEGIGAZULÁS-1 rész

MIT JELENT A MEGIGAZULÁS? 

Nagyon sok keresztény aggódik az üdvösségéért. 

Mások, akik még csak ismerkednek a hittel, nem tudják, mit jelent valójában a megigazulás, valóban elérhetik-e, és félnek megtenni az első lépést Krisztus felé. 

Ha ezek közül valamelyik rád illik, kedves Olvasó, kérlek, szánj néhány időt ennek a rövid tanulmánynak a követésére.

Ennek tanulmánynak középpontjában a megigazulás áll, bölcsnek tűnik egy jó meghatározást találni ennek a fogalomnak a jelentésére.

Igazzá tenni annyi, mint "kimutatni vagy bizonyítani, hogy valaki igaz, igaza van, vagy jogosan járt el; szégyentől mentesnek nyilvánítani; felmenteni; megszabadítani szörnyű bűnök felelősségétől, és az azokhoz kapcsolódó büntetéstől". A megigazítás tehát egy jogi nyilatkozat, amely az ártatlanságot tanúsítja. Ha megigazultál, az azt jelenti, hogy
igaznak nyilvánítottak.

A Biblia szerint Jézus kivételével minden valaha élt ember vétkezett és halálra méltó bűnöket követett el. Jézus Krisztus által megigazulni tehát annyit jelent, hogy Isten kijelenti: bocsánatában részesített, és mentes vagy az ellene elkövetett bűneidtől.

De kit lehet jogosan igaznak nyilvánítani Isten kegyelme nélkül, különösen akkor, ha már egyetlen bűn is kizárja az embert az örök életből?
"Ha átadod magad Neki, és elfogadod Megváltódnak, akkor - bármilyen bűnös volt is a korábbi életed - igaznak számít Őérette."
"Krisztus jelleme lép a te jellemed helyébe, és Isten úgy fogad el, mintha nem vétkeztél volna."

Egy evangelizátor ezt így fogalmazta meg: "
A megigazulás annyit jelent, hogy Isten éppen úgy tekint rád, mintha sohasem vétkeztél volna."
Isten ahelyett, hogy szennyes rongyaidra tekintene,
Fiának igazságát látja a tiéd helyén, és téged igaznak tekint.
Forras-http://www.nicelife.hu

BELSŐ BÉKESSÉG

Ha belső BÉKESSÉGRE és nyugalomra vágyódsz,
nyisd meg a szívedet és olvasd el az alábbi lélekemelő sorokat:

,,Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. ,,– Jézus szavai a

Mát. 11,28-30.-ban

Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! – Jézus ígérete a

Ján. 14,27 Igében

Így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód…: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened … Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek…

– Ésa. 43,1-4

Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.

– Ésa. 41,10

Az Úr az, aki előtted megy, Ő lesz teveled; el nem marad tőled, sem el nem hagy téged: ne félj és ne rettegj!

– 5Móz. 31,8

Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled!

– Zsid. 13,5

Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! 

– Ésa. 41,13

Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.

 – Jer. 33,3

De akik az Úrra várnak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

– Ésa. 40,31

Maga pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor minden tekintetben békességet.

– 2Thess. 3,16

Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképpen megmondotta… 

– Zsid. 4,3

A békesség koronája
Az Igén nyugvó keresztény életnek a koronája az a békesség, amelyről Pál apostol így szólt:
,,És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.,, – Fil. 4,7

Ahhoz, hogy Isten békessége uralkodhasson az életed felett, az aggodalmaskodás helyett az elmédet olyan gondolatokkal kell kitölteni, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik jó hírűek, amik dicséretre méltóak!

,,A békességnek Istene pedig legyen tiveletek! ,,

– Róm. 15,33

Ámen

Hogyan kommunikáljunk a Szent Szellemmel

Jézus elküldte nekünk a Szent Szellemet azért, hogy megismerhessük Őt, és kommunikálhassunk vele. 

Szükségünk van rá, hogy beszéljen hozzánk, miközben mi hallgatjuk és válaszolunk Neki. 

Isten Szellem, és mivel te is az Ő hasonlatosságára lettél teremtve, neked is van szellemed. Tulajdonképpen az ember három részből áll: szellem, lélek és test. A lelkedhez tartozik az elme, az akarat és az érzelmek. Talán már gondolkoztál rajta, hogy miért van szellemed, és az mire is jó.
A szellemed az a részed, ahová a Szent Szellem beköltözik és az a hely, ahol Istennel beszélgethetsz. A 2. Mózes 33:11 azt mondja, hogy "az Úr pedig beszélt Mózessel színről színre, amint szokott az ember szólni a barátjával." A Szent Szellem így akar kommunikálni velünk, "ahogy az ember beszélget a barátjával".

A Szent Szellemnek az a legnagyobb vágya, hogy kommunikáljon veled:

...az Isten dolgait sem ismeri senki, csak Isten Szelleme. Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istentől való Szellemet; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk.
- 1. Korintus 2:11-12

Vannak, akik megpróbálnak az érzékszerveiken keresztül kommunikálni Istennel. Érezni akarják Őt, megérinteni, megízlelni vagy érezni az illatát. Előfordul ugyan, hogy Isten megérinteni az érzékszerveidet, a tested azonban nem úgy van megtervezve, hogy Vele kommunikáljon.

Vannak olyan keresztények is, akik az érzelmeiken keresztül akarnak kommunikálni Istennel. Időnként a Szent Szellem felkavarja az érzelmeinket - az Úr öröme megnevettet minket vagy sírunk jelenlétének fenségében. Ha azonban Istennel való kapcsolatodat az érzelmeidre alapozod, amelyek változóak akárcsak az időjárás, akkor a keresztény életed olyan lesz, mint egy hullámvasút. Az érzelmeid nem elég megbízhatóak ahhoz, hogy rajtuk keresztül kommunikálj Istennel.

A legnagyobb kísértés bizonyos emberek számára az, hogy az elméjükkel közelítsenek Isten felé. Az az elhívásunk, hogy az elménket az Ige által megújítsuk. Mindig izgatottak leszünk, amikor Isten Igéjéből új kijelentéseket kapunk, de tévedés lenne azt gondolni, hogy a kijelentés az elménkből jön és nem pedig az elménkbe jön a Szent Szellemtől. Az elme területe az, ahol szembesülünk az ellenségünkkel, az ördöggel és győzelmet aratunk fölötte. Az elme azonban túlságosan korlátozott ahhoz, hogy kommunikáljon Istennel. Csak egy olyan részünk van, amely alkalmas arra a feladatra, hogy kommunikáljon Istennel és ez a szellemünk: "...a szellem az az emberben és a Mindenható lehelete, ami értelmet ad néki! (Jób 32:8)

1. Sámuel 10:6-ban egy példát láthatunk arra, hogyan kerülhetünk közel Istenhez, azért hogy szólni tudjon hozzánk:

Akkor az Úr szelleme rád fog szállni, és velük együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszel.

Ez a vers Saulról szól, arról az emberről, akiből Izrael első királya lett. Sámuel próféta felkente őt, és a 9. vers szerint Isten Saulnak új szívet adott. Nézzük meg, mi történt ezután Saullal:

És mikor elmentek arra a hegyre, íme a próféták serege vele szembe jött, és az Isten szelleme rászállt, és prófétált közöttük. És az történt, hogy amikor mindazok, akik ismerték őt előtte, látták, hogy íme a prófétákkal együtt prófétál, mondta a nép egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van?

- 1. Sámuel 10:10-11

Az 5. versből megtudjuk, hogy ezek a próféták, akikkel Saul találkozott, Istent imádták. Hiszem, hogy amikor Saul találkozott velük, ő is elkezdett velük együtt énekelni, és miközben imádták Istent, a Szent Szellem elkezdett mozogni közöttük, Saul pedig elkezdett prófétálni.

Az imádás az egyik legjobb mód arra, hogy növeld az érzékenységedet a Szent Szellem hangjának irányába. Az imádás segít a figyelmedet Istenre fordítani, miközben a gondjaid és a kívánságaid háttérbe szorulnak. Az imádás olyan valami, amit csinálsz, nem pedig olyan dolog, ami csak úgy történik veled. Az imádás akár a "dicséret áldozata" is lehet. (Zsidó 13:15)

Arra lettél teremtve, hogy Istent imádd. Neki nincs szüksége az imádásodra, bár az kedves előtte; neked viszont szükséged van rá, hogy imádd Őt. A Mennyet betölti Isten dicsérete, és egy nap "...meghajol minden térd" hogy imádja Őt. (Róma 14:11) Úgy lettél megalkotva, hogy szükséged legyen az Istennel való közösségre, ami csak az imádáson keresztül tud megvalósulni. Isten imádása a legmagasabb szintű kommunikáció. Az izraeliták imádták Istent. Miután Mózes kettéválasztotta a Vörös-tengert és kivezette Izrael fiait a szabadságra, ők dicsérték és imádták Istent a szabadulásukért. Mózes és Miriám vezették az imádást, és elkezdtek énekelni, táncolni és játszani a hangszereiken Istent dicsérve, a Szent Szellem pedig prófétált rajtuk keresztül azokról a győzelmekről, amelyeket Isten majd ad nekik, ahogy birtokba veszik az "ígéret földjét". (2. Mózes 15)

Dávid király is imádta az Urat. Az egész Ószövetségben talán ő volt az, aki a leginkább megértette a Szent Szellemet, a legjobban ápolta Vele a kapcsolatot és gyönyörködött Benne. Miután kiderült, hogy házasságtörést és gyilkosságot követett el, csak egy dolog foglalkoztatta, azért könyörgött Istenhez, hogy ne vegye el tőle a Szent Szellemét. (51. Zsoltár) A zsoltárok írójaként Dávid mestere volt az imádás művészetének, Istent dicsérő ember, aki élvezetét lelte abban, ha Istent imádhatta. Nem akarta elveszíteni a meghitt kapcsolatát a Szent Szellemmel.

A HAMISSÁG BEFOGJA AZ Õ SZÁJÁT

Uram, Hozzád kiáltok, mert a föld királyai felkerekedtek, és a fejedelmek együtt tanácskoznak Ellened, és a Te felkented ellen. Te, Uram, aki az egekben lakozol, neveted õket, és megcsúfolod õket. Uram, Te szólsz nékik haragodban, és megrettented õket gerjedelmedben. (Zsolt. 2,2–3. 5.)

Uram, a Te karod hatalommal teljes, a Te kezed erõs, a Te jobbod méltóságos. Igazság és jogosság a Te királyi trónodnak alapja; kegyelem és hûség jár a Te orcád elõtt. A Te orcádnak világosságánál járok én, oh Uram. 

A Te nevedben örvendezem egész nap, és a Te megigazultságodban felmagasztaltatom. Mert az én erõm ékessége Te vagy, a Te jóakaratoddal emeled fel az én szarvamat. Az Úr az én pajzsom,és Izraelnek Szentje az én királyom. (Zsolt. 89,13–18.) 

Állandóan velem van a Te kezed, sõt a Te karod erõsít meg engem, nem nyomhat el engem az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgathat meg engem, mert elõttem rontod meg az én szorongatóimat, és vered meg az én gyûlölõimet. 

És velem van a Te hûséged és kegyelmed, és a Te neveddel magasztaltatom fel. (Zsolt. 89,21–24.) 

Te, Uram, elrejtesz engem a Te hajlékodba a veszedelem napján, eltakarsz engem sátradnak rejtekében, sziklára emelsz fel engem. 

Most is felülemeled fejemet ellenségeimen, és én a Te sátorodban örömáldozatokkal áldozom, éneklek és zengedezek Neked, Uram.
(Zsolt. 27,5–6.) 

Taníts meg engem a Te utadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt. (Zsolt. 27,11.)

Mily túláradó a Te jóságod, amelyet fenntartasz a Téged félõknek, és megbizonyítasz a Benned bízókon az embernek fiai elõtt.
Elrejtesz engem a Te orcádnak rejtekében az emberekzendülései elõl, sátradban õrzöl engem a perpatvarkodó nyelvektõl. 

Áldott legyél Uram, mert csodálatossá tetted kegyelmedet rajtam, mint egy megerõsített városon. (Zsolt. 31,19–21.) 

Így szól az Úr szája: Aki ellened összegyûl, elesik általad. Egy ellened készült fegyver sem lesz jószerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az õ igazságuk, mely tõlem van. (Ésa. 54,15. 17.) 

Az Úr megõrzi kegyeltjeinek életét, a gonoszok kezébõl megszabadítja õket. (Zsolt. 97,10.) 

Az igazak segítsége pedig az Úrtól van; Õ az õ erõsségük a háborúság idején. Megsegíti õket az Úr és megszabadítja õket a gonoszoktól, és megvédi õket, mert Õbenne bíznak. (Zsolt. 37,39–40.)

Perelj Uram, a velem perlõkkel, harcolj a velem harcolókkal. Ragadj pajzsot és vértet, és kelj föl segítségemre. Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd azt lelkemnek: Én vagyok a te üdvösséged. (Zsolt. 35,1–3.) 

Amikor a gonosz az õ haragos kevélységében azt mondja: nincs Isten, szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal, nyelve alatt hamisság és álnokság; Te, Uram, kelj fel, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el rólam, pereld meg ügyemet. Te látod ezt, mert Te nézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy kezedbe vedd azt. Terád hagyom magam, mert Te vagy segítségem. Uram, Te vagy a király mindenha és mindörökké! Kívánságomat meghallgatod, oh, Uram. 

Megerõsíted szívemet,füleiddel figyelmezel, hogy ítéletet tégy az árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.
 (Zsolt. 10,4. 7. 12. 14. 16–18.) 

Uram, a Te orcádtól jöjjön ki ítéletem, a Te szemeid hadd lássanak igazat. Mutasd meg csodálatos kegyelmedet, aki megszabadítod a Te jobboddal a benned bízókat a támadóktól. Tarts meg engem, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engem a gonoszok elõl, akik nyomorgatnak engem; ellenségeim elõl, akik lelkendezve vesznek körül engem, és szájukkal kevélyen szólnak ellenem. 

Kelj fel, oh Uram, szállj szembe ellenségeimmel, szabadítsd meg életemet a gonosztól fegyvereddel. Én pedig megigazultságban nézem a Te orcádat, megelégszem a Te ábrázatoddal, midõn felserkenek. (Zsolt. 17,2. 7–11. 13. 15.) 

Szabadíts meg engem az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engem. Ímé, szájukkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak, Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod õket. Az õ erejükkel szemben Tereád várok; mert Isten az én váram, elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását. (Zsolt. 59,1. 7–10.) 

Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek. Felhõ és homályosság van körülötte; megigazultság és jogosság az Õ székének erõssége. Tûz jár elõtte, és köröskörül elégeti ellenségeimet. (Zsolt. 97,1–3.) 

Én pedig örvendezek az én Istenemben; dicsõséget öltöznek fel mindazok, akik Õt magasztalják; mert bedugatik a hazugok szája. (Zsolt. 63,11.) 

Én a Mindenhatóhoz folyamodom, az Istenre bízom ügyemet. Aki hatalmas, kifürkészhetetlen dolgokat mûvel és csodákat, amiknek száma nincsen. Az alázatosokat felmagasztalja, és semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék, a hamisak tanácsáthiábavalóvá teszi. Megszabadít engem a fegyvertõl, a gonoszok szájától, és az erõsnek kezébõl, hogy legyen reménységem, és a hamisság befogja az õ száját.
A nyelvek ostora elõl elrejt engem, és nem kell félnem, hogy a pusztulás rám következik. A pusztulást és éhínséget nevetem, és a fenevadaktól sem félek, mert a mezõn való kövekkel is szövetségem van nékem, és a mezei vad is békességben van velem. 

Megtudom, hogy békességben van az én sátorom, és hiány nélkül való az én hajlékom.(Jób 5,8–9. 11–13. 15–16. 21–24.) 

Atyám, áldalak Téged a Te igazságodért, amellyel felruháztál engem, és örvendezik a szívem, hogy megesküdtél nekem, így szólván: Egy ellened készült fegyver sem lesz jószerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az õ igazságuk, mely Tõlem van. (Ésa. 54,17.) 

Atyám, gyönyörködöm Benned, és hiszem, hogy meglátom, hogy bizony különbség van aközött, aki szolgálja az Urat, és aközött, aki nem. (Mal. 3,18.) 

Ámen

Hajnalka Zakota-