2018. január 27., szombat

Gondolatok a hegyi beszédről: ISTEN BÉKÉS FIAI

"Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak" 

A békesség nagyon drága kincs. Igazából akkor értékeljük, ha már elveszítettük. Addig, amíg békességben élünk egymással, fel sem tűnik, hogy milyen érték ez! Békességet akkor érzünk, ha az emberekkel, de legfőképpen Istennel rendezett a kapcsolatunk. Ha nem bontja meg ezt a zavartalan kapcsolatot semmi, akkor éppen békességben vagyunk. Az igazi békességet, ami minden értelmet felülhalad, Jézus adja nekünk. Ő nem úgy adja, ahogyan a világ. Ha kapcsolatunk Istennel megromlik, nem figyelünk Őrá, akkor a békességet könnyen elveszítjük. Éppen ezért állandóan vigyázni kell arra, hogy Isten legyen legfontosabb nekünk. Ha nem cselekedjük akaratát, engedetlenek vagyunk, akkor Ő eltávolodik tőlünk.

Sajnos, minden nap történik valami, ami békességünket próbára teszi. Hamar mérgesek, indulatosak leszünk, és csak utólag vesszük észre, hogy békességünk már elveszett. Ilyenkor igyekezni kell arra, hogy az előbbi helyzetet visszaállítsuk, törekedjünk a helyzet rendezésére. Aki megbántott valakit, ismerje ezt el, és kérjen bocsánatot! Akit megbántottak, tudjon olyan alázatos lenni, hogy első kérésre vagy kérés nélkül is megbocsát! Gondoljon bele, hogy máskor ő volt az, aki megbántott valakit!

Az örökös támadás és a haragtartás is bűn! Nekünk kölcsönösen meg kell értenünk egymást, és jó szándékkal kell lennünk egymás iránt! Amennyiben rajtunk áll, minden emberrel békességben kell élnünk! (Róma 12: 18.)

Akkor is a békességre kell törekednünk, ha olyan ellenségünkkel állunk szemben, aki ránk támad, nekünk megbocsátani nem akar, amikor egy békétlen kapcsolat régóta fennáll. Nem szabad a gonoszt gonosszal visszafizetnünk! A gonoszt jóval kell meggyőznünk! (Róma 12: 21)



"Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai…" (Máté 5: 44-45.) Ez az Úr Jézus tanítása!

Saul király már régóta üldözte Dávidot. Halálra kereste. Azért, mert engedetlensége miatt őt Isten elvetette, és helyette Dávidot választotta. Azonban a királyságot még nem vette el Isten Saultól. Dávidnak ez egy óriási próba volt! Egy ilyen hatalmas ellenséggel szemben keresni a békességet… Dávidnak menekülnie kellett, mint már annyiszor.

Saul és seregei üldözték őt, már be is kerítették, amikor jelentés érkezett: "Jöjj gyorsan, Saul király, mert a Filiszteusok betörtek az országba!" Így Saulnak csatába kellett sietnie. Dávid így elérte a hegyek rejtekeit és a Menekülés Kősziklájának nevezte el.

De a csata után Saul ismét a nyomában volt. Dávid és néhány embere egy barlang mélyén rejtőzött el. Pont ebbe a barlangba tért be pihenni Saul király a rekkenő déli hőség miatt. Míg emberei őrizték a barlang környékét, Saul király aludt egyet. Emberei a barlang mélyén biztatták Dávidot: - Most öld meg, látod, kezedbe adta őt az Úr! De Dávid nem hallgatott a rossz tanácsra. - Isten oltalmazzon meg engem attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével, hogy kezemet felemeljem ellene! Odaosont Saulhoz és az ő ruhájának sarkát levágta a kardjával. Mikor Saul kipihente magát, útnak indult. Akkor Dávid utána kiáltott: - Uram király! Mikor Saul hátrafordult, Dávid leborult előtte és megadta a királynak járó mély tiszteletet.

Aztán szólt hozzá: - Miért hallgatsz olyan emberekre, akik azt mondják neked, hogy én vesztedre török? Láttad te is, hogy a mai napon kezembe adott téged az Úr a barlangban, de lásd, atyám, csak a köpenyed sarkát vágtam le, nem bántottalak, mert az Úr felkentje vagy. Lásd meg, hogy nincsen bennem hamisság, nem vétkeztem ellened, te mégis az életemre törsz!

Az Úr tegyen ítéletet közöttünk, ő szabadítson meg a te kezedből, de én nem leszek ellened! Saul kérdezte: - Te vagy az, fiam, Dávid? – és keservesen sírt. – Te igazságosabb vagy nálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem néked. Isten fizessen neked jóval azért, amit ma velem cselekedtél! Tudom, hogy te leszel a király, és a te királyságod állandó lesz. Ígérd meg, hogy nem bántod majd enyéimet! - Dávid megígérte. Ekkor Saul visszament palotájába, Dávid pedig az ő tanyájára. (I. Sám. 24. rész)
Törekedett a békességre, és ellensége elismerte, hogy Isten vele van! "Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak."

2018. január 20., szombat

Gondolatok a hegyi beszédről:HÁBORÚSÁGOT SZENVEDŐK

"Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a Mennyeknek országa!"

Ez a Föld egy küzdelem helyszíne. A Menny és a Pokol, Isten és a Sátán közötti küzdelemé.
Sátán még a teremtés előtt fellázadt Isten ellen, éppen olyan akart lenni, mint Isten. Pedig Isten után mindjárt ő következett hatalomban, szépségben, tökéletességben. Istennek lett volna hatalma, hogy lázadása után elpusztítsa, de mégsem tette. A Sátánnal együtt fellázadt az angyalok egyharmad része is. Gonoszokká váltak ezáltal.

Ha elpusztította volna őket, talán a még hűséges angyalok is ellene fordultak volna egy pusztító Istennek. Isten úgy látta bölcsnek, jónak, hogy ad időt a Sátánnak – nem a megtérésre, mert arra neki lehetősége már soha sem lesz! – hanem arra, hogy ő maga bizonyítsa be az egész világ előtt, a mennyeiek előtt is, hogy mindenestől gonosz lett. Hogy lássa az egész teremtett világ, hogy Sátán nyomán csak könnyek, szenvedés, betegség, halál jár. Ez így is történt. De Isten kimenekedést is készített a benne bízó, Őt szerető emberek számára.

Aki Istent annyira szereti, hogy minden földi nyomorúság ellenére is hűséges marad, és ragaszkodik Hozzá, azt örök élettel, örök boldogsággal ajándékozza meg a bűn nélküli új földön. Ott már nem lesz Sátán, nem lesz gonoszság, csak igazság, békesség és öröm uralkodik!

De most még harc folyik. A Sátán célja az, hogy minden embert romlásba döntsön, magával rántson. Isten célja az, hogy a Benne hívő embereket kiemelje a bűnből, és vérével hófehérre mossa. Az Úr Jézus a Golgotán legyőzte a Sátánt! Isten erősebb, mint az ördög! Mi győzhetünk az Úr Jézus által! De küzdeni kell! Ha győzni akarunk, szükséges, hogy egészen a Győztesnek adjuk át az életünket! Egyedül éppen úgy elbukunk, mint Ádám és Éva a Paradicsomban.

Csak Istennel nyerhetünk a gonosz ellen! Mivel háború folyik, az Isten és a Sátán közötti háború, időben el kell döntenünk, hogy melyik fél oldalára állunk. Aki nem az Úr Jézussal van, mindjárt a Sátán csapatában találja magát. Más lehetőség nincs!



Isten védi és óvja az embert, de egyszer dönteni kell! Ha nem tudjuk, milyen komoly ez a döntés, esetleg rosszul döntünk, hagyjuk, hogy a világ szépségei elcsábítsanak bennünket. Ha Isten mellett döntünk, Isten felruház bennünket mennyei erővel. Nem hagy védelem nélkül, velünk van minden pillanatban! Tudja azt, hogy Sátán nem nyugszik bele, ha egy lelket elveszített. Amíg élünk, azon fáradozik, a legcselesebb, legravaszabb módon azon munkálkodik, hogy a hívő embereket elszakítsa Istentől, és bűnbe rántsa. Ha ez mégsem sikerül, akkor üldözi őket, hátha így eléri célját. És éppen arról tudjuk meg, hogy az Úr Jézusé vagyunk, hogy a világ üldöz bennünket. Az ördög csak azokat hagyja nyugton, akik az övéi, akikért már nem kell küzdenie.

Ezt az igazságot sehogy sem tudta megérteni egy földesúr. Miért baj az, ha nyugodt életünk van és minden szépen, simán zajlik az életünkben. Szolgájával gyakran beszélgetett lelki dolgokról, de ebben nem tudtak egyetérteni. Eljött a vadászat ideje, vadkacsázni mentek ki a tavakra. Az úr kezében ügyesen dolgozott a fegyver, sorra hulltak le a madarak. Ki is adta gyorsan az utasítást: - Először azokat szedd össze, amelyik még mozog! Azután ráérsz azokkal bíbelődni, amik döglöttek már. Mikor a szolga minden madarat összeszedett, megkérdezte urától: - Miért mondtad, hogy először a sérülteket szedjem össze? - Azért, mert hátha nem olyan nagy a sérülésük, és még elszállnak! Akkor már nem a miénk! - Látod, így tesz az ördög is! Mindig azok ellen harcol, akik még életben vannak! Akik már halottak lelkileg, azokat békén hagyja, mert azok már úgyis az övéi! Ezen a vadászaton értette meg a földesúr, miért kell örülni a háborúságoknak, a hitért való üldözésnek. Ez mind azt jelzi, hogy a lélek még él!

Ha nekünk békés, nyugodt, küzdelemmentes életünk van, akkor a lelkünk veszélyben van! Örüljünk, ha üldöztetés ér, ha bántanak az Úr Jézusban való hitünkért, mert ez kiváltság! Azt mondja az Úr Jézus, hogy így háborgatták a prófétákat (Isten embereit) is mielőttünk. Mi is beléphetünk Isten szent embereinek sorába, ha nem kötünk egyezséget a világ fejedelmével! Nekünk soha sem szabad megegyeznünk a bűnnel, még a legkisebbel sem! A bűnre sohasem szabad rámondani: megértem, nehéz a helyzeted, ebben más is elbukott volna…

A bűn ellen mindig küzdeni kell! Először a magunk életében, de másokéban is. Különben Isten harcosai nem leszünk! Ezért természetesen nem fognak szeretni bennünket, hiszen ki szereti, ha megmondják neki, hogy bűnös vagy és meg kell térned? A világból valók biztosan nem.

De akiket Isten kihívott a világból, azok pontosan erre az üzenetre fognak Istenhez térni! Ennek az üzenetnek kell hangzania! Némelyeknek életre, némelyeknek botránkozásra. Akik nem akarják, hogy Isten legyen mindenek előtt az első az életükben, azok üldözni, gúnyolni, bántani fognak a hitünkért. De ilyen helyzetben mindig bátran álljunk ki Urunk mellett, mert maga a felséges Isten és az ő angyalai állnak mellettünk! Aki megtagadja az Urat, azt Ő is megtagadja majd az utolsó napon, amikor mindenkinek el kell számolnia életéről. Ha sohasem szégyelljük az Úr Jézust, akkor majd Ő is ezt mondja az ítélőszék előtt: "Ő az enyém! Az én vérem által eltöröltem minden bűnét, és örök élettel ajándékoztam meg!" – Aki nem ezt hallja, az elveszett! Csak akik háborúságot szenvednek az igazságért, azoké a Mennyeknek országa!

A háborúság lehet személyes ellenség, kialakult nehéz helyzet, körülmény, ami megkeseríti a hívő ember életét. De a háborúságban van hozzánk legközelebb az Úr Jézus, aki maga is megharcolta ezt a harcot – győztesen! Az övéinek is ad erőt, hogy ne essenek el. Ha megbotlanának, vétkeznének, ott az Ő erős karja, ami újra felemel! Az Ő apostolait is üldözték. Sokszor kiálltak a piacra, ahol sok ember járt, és hirdették Isten hatalmas dolgait. Ez az írástudóknak, farizeusoknak nem tetszett, bebörtönöztették, megostoroztatták őket, de ők énekelve dicsérték az Urat a nyomorúság közepén is. A Szent Lélek mély belső öröme, békessége – Isten maga adott erőt nekik ehhez. Úgy, hogy csodálta őket mindenki ezért, és többen hittek nekik a próbákban való kitartásukért. Így sokkal több lélek talált az Úrhoz, mint amikor csak beszéltek róla. És az Úr Jézus az üldöztetéssel együtt mindjárt a kimenekedést is megadja. Kimenekedés lehet, ha az Úr szabadulást ad, vagy az ő szolgáját magához veszi, a Mennybe emeli, mint győztest, akinek nem kell harcolnia többé.

Már kivégezték Istvánt, Jakabot, majd Pétert is elfogták. De Péterrel még terve volt az Úrnak. Pétert vitézek őrizték a börtön legmélyén, úgy, hogy a karjai egy-egy vitéz karjához voltak láncolva. Őrök álltak az ajtó előtt. Így aludt Péter éjszaka is, mikor az Úrnak angyala eljött. Világosság fénylett a börtönben, felköltötte Pétert: - Kelj föl hamar! – És leestek az ő láncai. – Öltözzél fel és kövess engem! Péter követte az angyalt, de nem tudta, hogy ébren van, azt hitte, látást lát.

Mikor átmentek az első őrsön, a másodikon, a vaskapuhoz jutottak, ami a városba vitt. Ez magától felnyílott, kimentek az utcára. Akkor az angyal azonnal eltávozott. Péter most döbbent rá, hogy ez valóság volt, Isten küldte el az ő angyalát, hogy őt kiszabadítsa! És elment a tanítványokhoz, akik imádkoztak érte. (Ap. csel. 12: 1- 17.)

Istennek hatalma van kiszabadítani az övéit minden helyzetből. De sokszor egy darabig megengedi a szenvedést. Néha azért, hogy a nyomorúságban mi magunk meglássuk, mi van a mi szívünkben. Néha azért, hogy valaki más megláthassa a mi hitünket, és azon keresztül Istent. Néha azért, mert Isten így akarja megdicsőíteni az Ő nevét – ilyenkor látja a Sátán és a világ, hogy Isten gyermekei még a szenvedést is elviselik az ő hatalmas Istenükért. Ez igen kedves az Úr előtt! De van, amikor a szenvedés célját csak egyedül Isten ismeri. Azt tudnunk kell, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van! (Róm. 8: 28.)

Mi se ijedjünk meg, ha üldöznek, vagy lenéznek a hitünkért! Kitüntetésnek tartsuk! Talán mások is megtérnek, látva hitünket! Ha hűségesen kitartunk az Úr mellett – az Úr segítségével – akkor egykor sok kévét látunk majd, amit mi gyűjthettünk az aratásban! Ezért legyetek boldogok, ha az Úrért üldöznek benneteket!

Gondolatok a Hegyi beszédről: A TISZTA SZÍVŰEK.

"Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják!" 

Az Úr Jézus mennybemenetele után az apostolokat üldözték, halálra keresték az írástudók, a papok és a farizeusok. Majd később Néró császár is véres üldözésbe kezdett. Az Úr követői nem ijedtek meg, hanem a Szent Lélek erejével hirdették tovább Isten beszédét. Terjedt az Üzenet, az Evangélium, sokan lettek hívőkké. Minél jobban üldözték őket, annál többen csatlakoztak hozzájuk, látva igazi hitüket, Istenük erejét, Isten-félő életüket.

Később mártírhalált haltak az üldözés során az apostolok is. Egyedül János apostolt nem végezték ki, hanem száműzték Pátmosz szigetére. Isten itt csodálatos dolgokat mutatott meg Jánosnak az elkövetkezendő dolgokról, amik a jövőben történni fognak. Isten leíratta ezeket vele. Amiért ezt felvázoltam néhány vonással, az tulajdonképpen egy jövőben történő csodálatos esemény megértéséhez szükséges.

János apostol ugyanis az idők végén lát egy megszámlálhatatlanul nagy sereget, akik mind fehér ruhába vannak öltözve. Nem tudja, kik ezek. Az angyal mondja: "Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, megmosták és megtisztították ruháikat a Bárány vérében." (Jel. 7: 14.) Isten közelébe csak azok kerülhetnek, akik megtisztították magukat. Senki más! Már az Úr Jézus is arra tanít a Hegyi beszédben: Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.



Kik tudnak megtisztulni?
Először is azok, aki úgy érzik, hogy nem tiszták. Akik már érzik, hogy bűnösök, hogy sokszor és sokféleképpen megszomorítják az Úr Jézust. Akik látják, hogy hiába minden erőlködés, tisztává csak a Bárány vére moshat. Csak a Golgotai Áldozat által lehetünk hófehérek, Isten előtt igazak. Más út nincs Istenhez! Aki ide eljutott, az a keskeny út kapujához érkezett. Itt lehet leborulni alázatosan, bűnbánóan, sírva Jézus lába elé.

Itt lehet bűnbocsánatot kapni, kegyelmet nyerni, új utat kezdeni Jézussal! A mi igazi életünk ekkor kezdődik. Isten csak bűnöst tud megtisztítani! Aki még elég jónak gondolja magát, akit nem terhelnek bűnei, az még nem találkozhat Istennel! Az még nem lehet boldog!

Mi szeretnénk ott lenni a Mennyben, látni akarjuk Jézus tündöklő szépségét, érezni akarjuk csodálatos szeretetét! Szeretnénk ott lenni a hatalmas, fehér ruhás seregben pálmaágat lengetve, nagy örömmel az Úr Jézus előtt! Akkor vigyázzunk szívünk tisztaságára! Mert csak a tiszta szívűek látják meg Istent!

2018. január 6., szombat

Gondolatok a Hegyi beszédről: AZ IRGALMASOK JUTALMA.

Bibliaismeretek: 5.rész

"Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek!" 

Egyszer egy ember ment Jeruzsálemből Jerikó felé. Ez az út egy elhagyatott, hegyes, sziklás vidéken vezetett át. Útközben rablók támadták meg, elvették mindenét és közben élholtra verték. Ott feküdt az út mentén, nem tudott segíteni magán.

Arra jött egy pap, aki nagyon sietett. Talán ő is félt a rablóktól. Mikor meglátta a sebesültet, kikerülte és továbbment. Nemsokára jött egy lévita, akit a szolgálata szintén a templomhoz kötött. Ő is kikerülte. Aztán arra jött egy samaritánus, akit a zsidók megvetettek. Ez az ember lehajolt a félholt emberhez, borral és olajjal kimosta sebeit, bekötözte, és a maga szamarára ültette.

A legközelebbi vendégfogadóban pénzt adott a fogadósnak, hogy ápolja a beteget, ne sajnálja a költségeket. Ha esetleg a pénz mégsem lenne elég, visszajövet kiegyenlíti a tartozást. Ezt a példázatot az Úr Jézus mondta el egy törvénytudónak, aki ebből értette meg, ki az ő felebarátja.

Egy mondat árulja el: Mikor azt látta, könyörületességre indula. Nem előre határozta el, hogy ő irgalmas lesz, hanem benne volt a szívében az irgalmasság. Mikor váratlanul találkozott egy rászoruló emberrel, mindjárt könyörült rajta. Ez a legszebb.



Ismerünk Istennek olyan gyermekét is, aki tudatosan elhatározta, hogy irgalmas lesz. Életformájának választotta. A neve Dorkás (vagy Tábita). Joppéban lakott, gazdag volt jó cselekedetekben, segítette az özvegy, egyedül maradt asszonyokat, ruhákat varrt nekik, és pénzzel is támogatta őket. Nem tudjuk, hogy Dorkás gazdag volt-e, vagy szegény, de amije volt, megosztotta azokkal, akiknek szüksége volt erre. Irgalmas szíve ezt diktálta. Egyszer eljött az idő, amikor ő is csodálatosan részesült Isten irgalmában. Dorkás beteg lett, és meghalt. Az özvegyasszonyok sírva mondták ezt el a tanítványoknak. Azok tudták, hogy Péter apostol a közeli Liddában van, küldtek érte, hogy késedelem nélkül jöjjön át Joppéba.

Péter hamar megérkezett. Kiküldött a szobából mindenkit, és letérdelt az ágy mellé imádkozni. Majd odafordult a holthoz, mondta neki: -Tábita, kelj fel! Ő pedig kinyitotta a szemét, és felült, mikor meglátta Pétert. Péter apostol odavezette az özvegyekhez, akik nagy örömükben csak hálát tudtak adni Istennek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.

És akik nem irgalmaznak? Az Úr Jézus erre is mondott példázatot. Volt egy gazdag ember, akinek sok javai voltak. Kapuja elé ült egy koldus ember, Lázár, remélve, hogy a gazdag asztalról talán jut neki is egy-egy morzsa. De sok nap múlva sem adtak neki egy falat ételt.

Hamarosan a szerencsétlen beteg ember meghalt, és Ábrahám kebelén pihent, angyalok vitték oda. (Istenhez tért) Nemsokára a gazdag is meghalt, eltemették, ő pedig a Pokolban nyitotta fel az ő szemeit, a példázat szerint. Mivel ő nem volt irgalmas, Isten sem volt hozzá irgalmas.

Higgyétek el, hogy minden embernek előbb vagy utóbb szüksége van arra, hogy valaki megsegítse, könyörüljön rajta. Az lesz boldog, aki maga is kész arra, hogy segítsen azokon, akinek erre szükségük van, mert a baj idején Isten neki is küld segítséget. Kezdjük el kicsiben! Vegyünk észre minden alkalmat, amikor segíthetünk! Akár fáradt édesanyánknak, akár egy idős embernek, vagy gyenge kisgyereknek, iskolatársnak. Legyünk mindig készek a segítésre! 
Meglátjuk, aki mást felüdít, maga is üdül! (Péld 11:25)

Gondolatok a Hegyi beszédről:IGAZSÁG UTÁN SZOMJAZÓK

Bibliaismeretek: 4.rész

"Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek!"

Egyszer egy szerecsen főkomornyik utazott szekerén haza az ő országába, Kandaké királynő palotájába. Ez a pénzügyminiszter eljött Jeruzsálembe, hogy imádkozzon a templomban. Hazafelé Ésaiás próféta írásait olvasta, de nem értette. Isten látta, hogy ennek az embernek a szívében mély vágy van: érteni Isten dolgait.

Ezért az Úr elküldte az ő angyalát Filephez, hogy menjen a Gázába vezető útra, ami járatlan. Filep elindul, és ott találja a szekeret. A Lélek mondja neki: - Csatlakozzál ahhoz a szekérhez! Ő odafutott, és hallotta, amint a rajta ülő az Ésaiás tekercsét olvassa. - Érted-e, amit olvasol? – kérdezte tőle. - Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza? Kérlek, ülj fel ide mellém, és magyarázd el ezt nekem!

Éppen a Messiásról szólt a prófécia. Filep elmondott neki mindent az Úr Jézusról, miért jött a földre, miért halt meg, hogyan támadott fel. Azt is elmondta, hogyan kell megkeresztelkedni, és hogyan áradt ki a Szentlélek pünkösdkor. A szerecsen ember azonnal szívébe fogadta az Igét, hiszen erre vágyott. Mikor egy víz mellé értek, így szólt Filephez: - "Mi gátol meg, hogy megkeresztelkedjem? - Ha hiszel, meglehet." – mondta Filep.

Leszálltak, és a főkomornyik bemerítkezett, az Úr Jézus gyermeke lett. Mikor a vízből kijöttek, a Lélek elragadta Filepet, a komornyik pedig tovább ment az ő útján örömmel. (Ap.csel. 8: 26- 39.) Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek! Tudjátok, ugye, hogyha valaki éhes, az azt jelenti, hogy hamarosan nagyon jóízűen fog enni. Ha valaki szomjas, annak igen jól fog esni egy pohár víz. De ha valaki éhezik, az azt jelenti, hogy már napok múltak el, hogy alig jutott falat a szájába.



Ha valaki szomjazik, az már nagyon régóta nem ihatott egyetlen kortyot sem. Ezek már keserves érzések. Itt az Úr Jézus ilyen kínzó érzésről beszél, ami arra ösztönzi az embert, hogy minél hamarabb enyhítse éhségét és szomját. De nem kenyér és víz utáni vágyról beszél, hanem az igazság iránti vágyódásról. Olyan vágyódásról, amit a komornyik is érzett szívében. Az igazság, az Isten igazsága után éhező embert Isten mindig megelégíti az ő Igéjéből. Sokszor küld követet az utána vágyódó lélekhez.

Egyszer Cézáreában élt egy Kornélius nevű ember. Az ő szívében is erősen élt az Isten iránti vágyakozás. Ő pogány ember volt, nem zsidó származású. Abban az időben még azt gondolták az emberek, hogy Isten csak az ő népének, Izráelnek jelenti ki magát. De az Úr Jézus minden emberért jött, senkit el nem küldött, aki hozzá fordult. Talán Kornélius hallott is róla, talán látta is az Úr Jézust. De nem tudta, hogyan találkozhatna Istennel.

Elment a templomba, ahol figyelte a papok, rabbik beszédét, és abból megtudta, hogy Isten előtt kedves, ha segíti a szegényeket, ha böjtölve imádkozik, ha tanulmányozza az írásokat. És Kornélius ezt megtette. Akkor már éppen negyed napja böjtölt, mikor angyal jelent meg előtte, és mondta neki, hogy hivassa magához Joppéból Pétert, aki mindent el fog mondani neki Isten dolgairól, mert könyörgései és alamizsnái feljutottak Isten elébe. Kornélius azonnal Péterért küldetett, ő pedig összegyűjtötte háza népét, barátait, akikről tudta, hogy szintén keresik az Urat.

Ez idő alatt Péter is éppen imádkozott. De megéhezett, és ételt akart készíteni magának, amikor látomást látott. Egy lepedő ereszkedett alá az égből a négy sarkánál fogva, benne mindenféle állatok voltak. Szózatot hallott: - "Kelj fel Péter, és egyél! - Semmiképpen sem, Uram, mert sohasem ettem semmiféle tisztátalant."

Újra hallotta a hangot: - Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak! Még kétszer ismétlődött ez a látomás. Péter tűnődött magában, mit jelenthet ez, amikor megérkeztek a férfiak, akiket Kornélius küldött. És míg Péter gondolkodott, hogy mit jelent a látás, mondta neki a Lélek: - "Három férfiú keres téged. Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ővelük, mert én küldöttem őket." Péter, miután megtudta jövetelük célját, velük ment Cézáreába. Ott találta Kornéliust háza népével együtt. Akkor már értette a látást is. Ugyanis zsidó embernek nem volt szabad pogány ember házába belépnie, mert vallásilag tisztátalan lett tőle.

De ebbe a házba Isten küldte, a benne lakókat Ő már megtisztította. Péter elmondott mindent az Úr Jézusról és az üdvösség útjáról. Míg Péter beszélt, leszállt a Szentlélek mindannyiukra, és betöltötte őket. Péter és a többi zsidó, akik vele mentek, álmélkodtak, hogy pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Attól fogva tudták, hogy a kegyelem a pogányok számára is áll. (Ap. csel.10)

Isten nem hagyta, hogy Kornélius éhezzen az igazság után. Ő elküldte apostolát, majd drága Lelkét, hogy ez az ember Istenhez találjon. Adja meg az Úr Jézus, hogy ezt a szent éhséget mi is érezzük, vágyunk mindig erősebb legyen: megismerni Istent! Mert akkor érezzük meg először igazán, hogy mi a boldogság!

Gondolatok a Hegyi beszédről:A SZELÍDEK ÖRÖKSÉGE

Bibliaismeretek: 3.rész

"Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet!"
Sok szelíd ember élt a Földön, tulajdonképpen Isten minden gyermekének szelídnek kellene lennie. A Biblia azt írja, hogy Mózesnél nem volt szelídebb ember azelőtt, és őutána sem lesz. Majdnem végtelen türelemmel viselte zúgolódó népének panaszait a 80 éves pusztai vándorlás alatt, ritkán lett haragos.

Egy-két esetben fordult csak elő életében, hogy haragra gerjedt, akkor is a nép bálványimádása, örökös elégedetlensége, hitetlensége miatt.

Mit is jelent a szelídség? Talán néhány jelző segít abban, hogy jobban megértsük: csendes, megfontolt, békeszerető, jóra igyekező, alázatos, nem veszekedő, kedves, mértékletes.

Ezek a tulajdonságok általában jellemzőek a szelíd emberre.
Volt egy kedves asszony, aki nemcsak szelíd, de okos és szép is volt. Abigailnak hívták.

Dávid még akkor nem volt király, Isten még nem hozta el azt az időt. Saul uralkodott. Ha megtudta, hol tartózkodik Dávid, mindjárt üldözni kezdte. Meg akarta ölni, mert Isten őt elvetette és a királyságot Dávidnak adta. Dávid kis csapatával az ország határainál bujdosott. Ha hírét vette, hogy a filiszteus rablóbanda újból betört az országba, fosztogatva a zsidó népet, mindjárt felkerekedett, és kiűzte őket.



Lakott Maon környékén egy dúsgazdag ember, Nábálnak hívták. Ennek az embernek nyája, vagyona is épségben maradt, mert Dávid őrizte. Egyszer elfogyott a kis csapat élelme. 
Dávid hallotta, hogy Nábálnál birkanyírás van.

Ez nagy ünnep volt, mert a gyapjúért sok pénzt kapott a gazda. Húst, kenyeret sütöttek, mulattak, örvendeztek. Dávid gondolt egyet, elküldte pár emberét azzal a gondolattal, hogy ő sokáig vigyázott Nábál jószágára, talán most Nábál segít rajta, ad egy kis élelmet. Dávid szép üzenetet küldött.

De Nábál felhorkant: "Ugyan, ki ez a Dávid! Manapság sok az olyan szolga, aki elszökött urától." –

Holott tudta, hogy majd Dávid lesz a király. – És nem adott semmit. Dávid emberei üres kézzel mentek vissza, elmondták, amit Nábál mondott. Dávid szörnyen mérges lett. Úgy érezte, arcul verték. Az, akinek ő jót tett, akinek így üzent: a te fiad, Dávid kér tőled… az ilyen csúnyán utasította vissza. Haragjában felkerekedett embereivel, hogy Nábál egész birtokát szétzúzza, és mindenét, amije van.

Egy szolga Nábál házából figyelmeztette annak feleségét, Abigailt, hogy a férje milyen bolondul cselekedett. Abigail rögtön intézkedett. Szamarakra rakatott sült húst, kétszáz kenyeret, bort, szőlőt, pergelt búzát, száraz fügét és elküldte Dávid elé.

Ő maga is szamárra ült és Dávid elé ment. Mikor összetalálkoztak, Abigail leszállt a szamárról, földig hajtotta magát Dávid előtt, majd szelíd szemét ráemelve mondta:

- Egyedül én vagyok a hibás, hadd beszéljek előtted! Kérlek, ne törődjék az én uram Nábállal, mert bolond ő, ahogy a neve is jelenti.

"Kérlek, ne essél gyilkosságba miatta, ne saját kezeddel szerezz elégtételt magadnak! Mikor majd király leszel, gonoszság nem találtatik tebenned! Most fogadd el az ételt tőlem, a te szolgálóleányodtól."

Dávid csodálkozva nézte a szép, szelíd asszonyt:

- "Köszönöm, hogy elém jöttél és megakadályoztál ebben a dologban! Az Úr küldött téged!
Áldott a tanácsod és áldott vagy te magad is! Most hallgatok szavadra és megbecsülöm személyedet!"

Mikor Abigail hazatért, férjét nagy mulatozásban találta. Nem szólt neki aznap, csak másnap mondta el, hogy mit küldött Dávid embereinek. Nábál – ezt hallva – szívéhez kapott, és néhány nap múlva meghalt. Dávid hallotta a gyászhírt, rögtön elküldte szolgáit Kármelbe, hogy kérjék feleségül számára Abigailt. Ő alázattal elfogadta hívását, felesége lett Dávidnak. Abigail csendes, nyugodt, megfontolt, szelíd tudott lenni, amikor mindenki dühös volt körülötte.

Valóban örökségül nyert mindent, amit egy asszony abban az időben kaphatott. Királyné lett.

A legszelídebb mégis az Úr Jézus volt, aki nem szólt egy szót sem, harag sem ébredt szívében, mikor megalázták, korbácsolták, pedig ártatlan volt. Ő mondta nekünk:

"Tanuljátok meg éntőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok lelketeknek!" (Mt 11:29.)

Nem az a boldog, aki visszaüt, aki a bántást visszaadja, aki kiharcol magának mindent! 
Boldog, aki szelíd, aki hallgatni, tűrni tud és várni az Úr szabadítására!

Gondolatok a Hegyi beszédről: SÍRÓK, AKIK MEGVÍGASZTALTATNAK.

BIBLIAISMERET: 2..rész

"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak."
Miért mondja az Úr Jézus, hogy boldogok, akik sírnak? Milyen dolog sírni? Sírtál már?

Sokféleképpen lehet sírni. Legtöbbször fájdalmunkban, bajunkban sírunk. Akkor, ha bántanak, ha valami nem sikerül, ha nem szeretnek. A sírás egy nagyon mély érzés következménye. Isten lát minden síró embert, és kész arra, hogy megvigasztalja, ha Hozzá fordul. Isten előtt az a legszentebb sírás, ha valaki a bűne miatt sír, ha érzi, hogy az ő rossz cselekedetei választják el őt Istentől. Ez a sírás mindig cselekvésre készteti Istent. Ilyenkor mindig lehajol, és megbocsát minden megsiratott bűnt.

Az Úr Jézussal, mint tudjátok, 12 tanítvány járt, vele voltak mindig. Mikor az Úr Jézus kezdte mondani nekik, hogy hamarosan fel kell mennie Jeruzsálembe, hogy ott szenvedjen és meghaljon, a tanítványok nem értették. Annyira szerették Mesterüket, elképzelhetetlen volt nekik, hogy Ő, aki annyi csodát tett, akit úgy ismertek meg, mint akinek hatalma van még a halálon is, az nem lesz többé velük. Akkor még nem értették Isten szándékát.

Egy alkalommal ismét erről beszélt az Úr Jézus. Majd Péterhez fordult, neki mondta: - A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyjon a te hited. Péter nem értette, ő úgy érezte, mindenre kész az Úr Jézusért: - Uram, én kész vagyok még a halálba is menni veled! - Mondom néked, Péter, nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.



Ezután hamarosan elfogták az Isten fiát, és elvitték a főpap udvarába. Az összes tanítvány elfutott akkor. Később két tanítvány az Úr után ment: János és Péter. János bemehetett a főpaphoz is, mert ismerte közelebbről, Péternek kint kellett várakoznia. Míg a tűz mellett melegedett, odament egy szolgálólány, meglátta, és ezt mondta:

- Ez is ővele volt! - Asszony, nem ismerem őt! Kis idő múlva valaki más mondta neki: - Te is azok közül való vagy, még a te beszéded is elárul téged! - Ember, nem vagyok! – tagadta Péter. Egy óra múlva, míg Mesterét vallatták, ostorozták, újra szóltak a várakozó Péterhez: - Bizony ez is ővele van, mert galileai.

Ember, nem tudom, mit mondasz! – és míg ő beszélt, megszólalt a kakas. És akkor hátrafordult a drága Mester és megkínzott tekintete Péterre nézett. Péterben minden összeomlott! Kiment és keservesen sírt. Érezte, mekkorát vétkezett. Péter önbizalma egészen összetört, tenni akarása, saját magába vetett hite darabokra hullott. Szüksége volt erre a keserves tapasztalatra, hogy meglássa, mi lakik a szívében. Meg kellett látnia: Én sem vagyok különb az én atyámfiainál! Keservesen sírt. Isten látta könnyeit, és már készen volt a vigasztalás is.

Később a tanítványok félelmükben együtt voltak egy házban, mikor a feltámadt Úr Jézus megjelent köztük. Újra láthatták a drága arcot, érezhették szeretetét, de Péternek még nem jöttek el a felüdülés órái. Még találkoznia kellett az Úrral, rendezni legnagyobb bűnét. Az Úr Jézus annyira szerette Pétert, hogy maga kereste fel egy sikertelen éjszakai halászat után.

Háromszor kérdezte meg: Szeretsz-e engem? – Ahogy korábban háromszor tagadta meg Urát, most háromszor mondta ki a könnyes vallomást: Uram, te mindent tudsz! Te tudod, hogy én szeretlek téged! – Akkor legeltesd az én juhaimat! Boldog volt Péter, mert keservesen sírt ugyan, nagyon mély sebe volt, de az Úr Jézus be is kötötte, meg is vigasztalta. Elvette saját önbizalmát, hogy ezután csak az Úrban bízva legeltetni tudja az élő Isten nyáját.

Eljön majd az idő, amikor mi is látni fogjuk, hogy milyen rosszak vagyunk, mennyi bűn van szívünkben. Ne nyugodjunk bele! Nem mondjuk ezt: - Nem tudok jobb lenni! - Jó dolog, ha fáj a bűn, mert a megbánt bűnök megbocsáttatnak! Tudjátok, angyal jegyzi tetteinket, beszédeinket, gondolatainkat. De a megbánt bűnöket az Úr Jézus kitörli ebből a könyvből. És akkor majd megérezzük, hogy nincs nagyobb boldogság, mint mikor egy mély bűnbánat után az Úr Jézus teljes szeretetével lehajol hozzánk. Mert boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak!

Gondolatok a hegyi beszédről: LELKI SZEGÉNYEK

BIBLIAISMERET: 1.rész

"Boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyeknek országa."

Ezzel a mondattal kezdte el az Úr Jézus a Hegyi Beszédet. Először azt akarta elmondani az embereknek, hogy kik lehetnek boldogok. Tudta jól, hogy minden ember boldogságra vágyik. De az út, ahogyan az emberek a boldogság keresésére indulnak, mégsem oda vezet. Az igazi boldogság útját csak az Úr Jézus szavai mutatják meg. Mit jelent az, hogy "lelki szegények"? Miért boldogok ők? Miért övék a Mennyeknek országa?

Az ember sok lelki adottsággal, sok „jó” tulajdonsággal bír. Egyik ember kedves természetű, a másik megbízható, a harmadik segítőkész. Mindenkiben van valamilyen lelki érték. Isten előtt minden ember óriási értéket képvisel. Van, aki úgy gondolja magáról, hogy nagyon sok lelki értéke van, gazdag lelkileg. Van, aki azt mondja, hogy neki semmije sincs, amit ne az Úrtól kapott volna. Talán mindkettőjük éppolyan gazdag, de magukat másképp látják. Egyik gazdagnak, másik szegénynek látja magát. Az Úr Jézus egy példázatot mondott el azoknak, akik elbízták magukat, hogy ők igazak, és a többieket semmibe vették.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Egy farizeus és egy vámszedő. A farizeus tanult ember volt, ismerte a törvényt és a prófétákat. A maga erejéből akarta betartani Isten rendeléseit. Talán igaz szívvel igyekezett eleinte, de később már azt gondolta, hogy ő sokkal jobb a többi embernél, mert böjtöl kétszer egy héten, beadja a tizedet, nem esik csúnya bűnökbe, mint például a mellette levő vámszedő.



Ez az ember csak azt látta, mennyi mindent megtett már, mennyire gazdag lelkileg, de azt nem vette észre, hogy a törvényt ember betölteni képtelen. Azt gondolta, így, ahogy van, megállhat Isten színe előtt. Semmit sem kell kérnie, hiszen gazdag, semmire sincs szüksége. Bűnbocsánatra sem, kegyelemre sem. A másik ember jobban ismerte saját magát. A vámszedés megvetett munkáját végezte. Látta bűneit, érezte, hogy így elveszett ember, ha Isten rajta nem segít.

Szívéből fakadt fel a kiáltás: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! Az Úr Jézus azt mondja, hogy ez az ember inkább megigazulva ment el, mint a farizeus. Isten igazította meg, mert megalázta magát előtte. „Mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Luk. 18: 9-14.)

Az a lelki szegény, aki nem tartja jobbnak magát a többieknél, nem gondolja, hogy valamit csak ő tud egyedül. Aki tudja azt, hogy csak Isten segítségével lehet lelkileg gazdag. Azzal nem is jut eszébe dicsekedni, mert jobban látja bűneit, amiket mindig Isten elé visz. Isten elé csak alázatos szívvel léphetünk.

Csak akkor leszünk boldogok, ha büszkeség nincs bennünk, hanem inkább szerénységre törekszünk. Mert ilyeneké a Mennyeknek országa.

2018. január 5., péntek

Marilyn Adamson: LÉTEZIK-E ISTEN?

Van-e Isten? Íme, hat érv amellett, hogy igen.



Lehet, hogy örülnél, ha valaki érveket mutatna neked Isten létezésére, aztán teljesen rád bízná, hogy mit csinálsz ezzel az információval. Én pontosan ezt szeretném most tenni.

Szeretnék neked mutatni néhány bizonyítékot, mint ahogy a bíróságon bemutatják a bűntett helyszínén talált dolgokat. Találkozni fogsz különböző emberek tanuvallomásával, illetve tudományos és történelmi tényekkel. A bírósághoz hasonlóan te is megfontolhatod a rendelkezésedre álló bizonyítékokat. Végül levonhatod a számodra leglogikusabb következtetést

Hadd próbáljak most bemutatni néhány olyan érvet, amik arra utalnak, hogy Isten létezik. Ne felejtsd el: te döntesz!

Mielőtt azonban ezt tenném, arra kérlek, hogy először gondoljunk végig valamit.
A Biblia azt mondja, hogy elképzelhető, hogy valaki számára elég bizonyíték áll rendelkezésre Isten létezésével kapcsolatban, mégis „elfojtja magában” az igazságot Istenről.

I. Másrészt azok számára, akik tudni akarják, hogy Isten tényleg „ott van-e”, 
Ő azt mondja: „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.”

2 Mielőtt tehát az Isten létezésével kapcsolatos tényeket megvizsgálnád, tedd fel magadnak a kérdést: Ha tényleg létezik Isten, vajon meg akarnám ismerni?

Most pedig következzen néhány megfontolandó érv...

1. Létezik-e Isten? Bolygónk komplexitása olyan tudatos tervezőre mutat, aki nem csak megteremtette a világegyetemet, de a mai napig fenntartja azt.

Rengeteg olyan példát lehetne mondani, melyek az isteni tervezésre utalnak. Íme néhány ezek közül:

2.A Föld... bolygónk mérete tökéletes. A Föld mérete és az ebből következő gravitációs erő vékony, elsősorban nitrogénből és oxigénből álló gázréteget tart meg maga körül, ami mindössze kb. 80 kilométerre terjed ki a földfelszíntől. Ha a Föld kisebb lenne, akkora, mint például a Merkúr, a légkör megtartása lehetetlenné válna. Ha viszont a Föld nagyobb lenne – mint például a Jupiter –, a légköre szabad hidrogént tartalmazna.

3.A Föld az egyetlen olyan bolygó, amelynek atmoszférája alkalmas az emberi, állati és növényi élet fenntartására.

A Földnek a Naptól való távolsága is ideális. Nézzük például az általunk tapasztalt hőingadozást, ami -35 és +50 °C között mozog. Ha a Föld kicsivel távolabb lenne a Naptól, mind megfagynánk. Ha pedig közelebb, akkor megégnénk. A Föld pozíciójának változása ellehetetlenítené a földi életet. A Föld tökéletes távolságban van a Naptól, miközben több mint 100.000 km/h-val kering körülötte. A tengelye körül is forog, ami lehetővé teszi, hogy a bolygó felülete minden nap megfelelően felmelegedjen és lehűljön.

Holdunk méretéből és a Földtől való távolságából következő gravitációs vonzás mértéke is éppen megfelelő. A Hold fontos óceánáramlatokat és árapályt kelt, amelyeknek köszönhetően a víz nem áll egy helyben, ugyanakkor a hatalmas óceánok nem söpörnek végig a szárazföldeken.

4. A víz... színtelen, szagtalan és nincs íze sem, mégsem maradhat életben egyetlen élőlény sem nélküle. A növények, állatok és emberek nagyrészt vízből állnak, például az emberi szervezet kb. kétharmad része víz. Érdekes, hogy a víz tulajdonságai mennyire az életre lettek szabva:

Szokatlanul magas forrás- és fagyáspontja van. A víz teszi számunkra lehetővé, hogy folyamatos hőmérsékleti változásokkal teli környezetben éljünk, miközben a testünk állandóan kb. 36,6 °C-os hőmérsékletű marad.

A víz univerzális oldószer. A víznek ezen tulajdonsága lehetővé teszi, hogy a legkisebb erekben is több száz különböző vegyület, ásvány és tápanyag utazzon a szervezetünkben.

5. A víz ezenkívül kémiailag semleges. Mivel nem változtatja meg az általa szállított anyagok szerkezetét, a víz lehetővé teszi az étel, gyógyszerek és ásványok felszívódását, így a szervezetünk fel tudja használni őket.

A víz egyedi felületi feszültséggel bír. A növényekben lévő víz emiatt felfelé, a gravitációval ellentétes irányban is képes folyni, eljuttatva az életadó tápanyagokat még a legmagasabb fák csúcsába is.

A víz „felülről lefelé” fagy be, és a szilárd állapotú jég úszik a víz tetején, így a halak télen életben maradhatnak a jég alatt folyékony állapotban maradó vízben.

A Földön található víz kilencvenhét százaléka sós vízű óceánokban van. De a Földön működik egy olyan szisztéma, ami eltávolítja a sót a vízből, majd szétosztja ezt a vizet szerte az egész bolygón. A párolgás elválasztja az óceán vizét a sótól, majd felhőket formál, amelyeket a szél a szárazföld fölé fúj, és így eljuttatja a vizet a növényeknek, állatoknak és embereknek. Ez a tisztító- és ellátórendszer tartja fenn az életet a Földön. Egy olyan rendszer, ami a víz újrahasznosításán és visszaforgatásán alapszik.

6. Az emberi agy... amely bámulatos mennyiségű információt dolgoz fel egyszerre. Az agyad folyamatosan befogadja az összes színt és formát, amit látsz, a külső hőmérsékletet, a talaj nyomását a lábadon, a körülötted lévő hangokat, a szádban lévő szárazságot, és még sok mindent egészen a billentyűzeted tapintásáig. Az agyad tárolja és feldolgozza az összes érzésed, gondolatod és emléked. Mindeközben a szervezetedben zajló folyamatokat is felügyeli, pl. a légzési ritmust, a szemhéjad mozgását, az éhséget vagy a kezedben található izmok mozgását is.

Az emberi agy másodpercenként egymilliónál több üzenetet dolgoz fel.

7. Az agyad mérlegre teszi minden egyes adat fontosságát, és kiszűri a viszonylag haszontalanokat. Ez a szűrési folyamat teszi lehetővé, hogy koncentrálni tudj, és hatékonyan elboldogulj a világban. Az agy másképp működik, mint a többi szerv. Képes érvelni, érzéseket átélni, álmodni és tervezni, cselekvésbe fogni és kapcsolatba lépni más emberekkel.

A szem... hétmillió színt tud megkülönböztetni. Folyamatos autófókusz üzemmódban működik, és döbbenetes mennyiségű, 1,5 millió üzenetet fogad be egyszerre.

8. Az evolúció a már létező organizmusokból kiinduló és azokon belül lezajló mutációkat írja le. Az evolúció viszont önmagában nem magyarázza meg az agy vagy a szem kiindulóforrását: az élő szervezet kialakulását az élettelen anyagból.

II. Létezik-e Isten? Az univerzum egyszer csak létrejött – ezt vajon mi okozta?

A tudomány mai állása szerint a világegyetem egyetlen hatalmas energia- és fényrobbanással – az Ősrobbanással – kezdődött. Ez volt a közös kiindulópontja mindennek, ami csak létezik: ez volt a világegyetemnek, a térnek és magának az időnek is a kezdete.

Robert Jastrow asztrofizikus, aki agnosztikusnak tartja magát, kijelentette: „Mindennek a magja, ami a világegyetemben valaha történt, abban az egyetlen pillanatban lett elvetve. Az összes csillag, bolygó és élőlény a világegyetemben olyan események eredményeképp jött létre, amelyeket a kozmikus robbanás pillanata indított be… a világegyetem csak úgy berobbant a létezésbe, és nem tudjuk megmagyarázni, hogy mi okozta ezt.”

9. Steven Weinberg fizikai Nobel-díjas tudós azt mondta, a robbanás pillanatában „a világegyetem körülbelül százezer millió Celsius fokos volt… és fénnyel volt tele.”

10. A világegyetem nem mindig létezett, volt egy kezdete. Egyszer csak létrejött. Ezt vajon mi okozta? A tudósoknak nincs magyarázatuk a fény és az anyag hirtelen robbanására.

III. Létezik-e Isten? Az univerzum mindenütt érvényes természeti törvények szerint működik. De vajon miért?

Az életben annyi minden bizonytalannak tűnik. Mégis vannak dolgok, melyekre nap mint nap biztosan számíthatunk: a gravitáció állandó marad, a pulton hagyott forró kávé kihűl, a Föld ugyanúgy 24 óra alatt fordul körbe, és a fénysebesség sem változik – a Földön és tőlünk távol eső galaxisokban sem.

Hogy lehetséges, hogy rengeteg olyan természeti törvényt tudunk felisorolni, amelyek sosem változnak? Miért ilyen rendezett és megbízható a világegyetem?

„A legnagyobb tudósokat is megdöbbenti, annyira furcsa ez. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy az univerzum bármilyen szabályoknak engedelmeskedjen, nemhogy matematikailag leírható szabályoknak. A tudósok megdöbbenése abból a felismerésből fakad, hogy a világegyetemnek egyáltalán nem kell így viselkednie. Könnyen lehetséges lenne, hogy az univerzumban a szabályok vagy a körülmények megjósolhatatlanul, pillanatról pillanatra változnának, vagy akár egy olyan, ahol a dolgok ide-oda ugrálnának a létezés és a nem létezés között.”


11. Richard Feynman, aki kvantum-elektrodinamika területén végzett munkájáért kapott Nobel- díjat, azt mondta „Rejtély, hogy a természet miért matematikai alapú… Az a tény, hogy egyáltalán léteznek bármiféle szabályok, tulajdonképpen egyfajta csoda.”

IV.. Létezik-e Isten? A DNS kód látja el információval és szabályozza a sejt működését.

12. Minden utasítás, tanítás vagy képzés valamilyen szándékkal történik. Az, aki egy használati utasítást ír, okkal teszi ezt. Tudtad, hogy a tested minden sejtjében megtalálható egy igen részletes kódsorozat, ami nagyon hasonlít egy számítógépes programhoz? Ahogy talán te is tudod, egy számítógépes program egyesekből és nullákból áll, nagyjából így: 110010101011000. A számok egymásutáni sorrendje határozza meg, hogy mit tegyen a program. A mindannyiunk sejtjeiben megtalálható DNS kód nagyon hasonlít ehhez. Négy vegyületből áll, amiket a tudósok A, T, G, és C betűkkel rövidítenek. Ezek az emberi sejtben a következő módon vannak elrendezve: CGTGTGACTCGCTCCTGAT és így tovább. Összesen hárommilliárd ilyen betű van minden egyes sejtben!

A DNS úgy utasítja a sejtet, ahogyan pl. te is beprogramozhatod a telefonod, hogy meghatározott okból jelezzen. A DNS egy három milliárd betűs program, ami megmondja sejtnek, hogy meghatározott módon viselkedjen. Tulajdonképpen egy komplett használati utasítás.

13. Miért olyan lenyűgöző ez? Mert fel kell tennünk a kérdést, hogy hogyan kötött ki mindegyik emberi sejtben ez az információs program? Ezek nem pusztán vegyületek. Hanem olyan vegyületek, amelyek utasításokat tartalmaznak, amelyek nagyfokú részletességgel lekódolják, hogyan fejlődik valakinek a szervezete.

Amikor programozott információról van szó, a természetes és biológiai okok semmilyen magyarázattal nem szolgálnak. Nem találsz sehol utasításokat vagy ilyen szintű precíz információt anélkül, hogy valaki szándékosan meg ne alkotta volna azt.

V.. Létezik-e Isten? Tudjuk, hogy Isten létezik, mert keres minket. Folyamatosan kezdeményez, és igyekszik elérni, hogy hozzá forduljunk.

Valamikor ateista voltam. És mint sok ateistát, engem is nagyon zavart az Istenben való hit kérdése. Mi az, ami az ateistákat ráveszi, hogy annyi időt, figyelmet és energiát öljenek valaminek a cáfolatába, ami szerintük nem is létezik?! Mi indít arra, hogy ezt tegyük? Amikor ateista voltam, a figyelmemet a szerencsétlen, téveszmés emberek iránti törődésnek tulajdonítottam… hogy segítsek nekik megérteni, hogy a reménységük teljesen téves alapokon áll. Őszintén szólva egy másik dolog is motivált. Amikor nehéz kérdések elé állítottam azokat, akik hittek Istenben, mélyen belül egyfajta kíváncsiság élt bennem, hogy vajon meg tudnak-e győzni erről. A küldetésem részben arról szólt, hogy meg tudok-e szabadulni Isten kérdésétől. Ha megnyugtatóan be tudnám bizonyítani, hogy a hívőknek nincs igazuk, akkor a kérdés végre lekerülne a műsorról, és szabadon élhetném az életem.

Nem vettem észre, hogy Isten témája igazából azért telepedett rám akkora súllyal, mert Ő erőltette az ügyet. Rájöttem, hogy Isten azt akarja, hogy megismerjék. Azzal a szándékkal teremtett minket, hogy megismerjük őt. Körülvett minket a létezésére utaló bizonyítékokkal, a kérdést folyamatosan a szemünk előtt lebegteti. Olyan volt, mintha nem tudtam volna menekülni az elől, hogy gondolkodjak Isten létezésének a lehetőségéről. Aznap, amikor úgy döntöttem, elfogadom Istent, az imádságom így kezdődött: „Oké, te nyertél…” Elképzelhetőnek tartom, hogy egy mélyebb ok, amiért az ateistákat zavarja mások istenhite, az az, hogy Isten közben aktívan keresi őket.

Nem csak én tapasztaltam ezt ateistaként. Malcolm Muggeridge szocialista filozófust és írót idézem: „Az volt a benyomásom, hogy amellett, hogy én kutatok, engem is folyamatosan keresnek.” C.S. Lewis – a Narnia sorozat írója – mondta, hogy „… minden éjszaka, amikor az elmém csak egy pillanatra is kiszállt a munkából, rögtön éreztem annak a valakinek a folyamatos, lankadatlan közeledését, akivel úgy vágytam volna elkerülni a találkozást. Végül feladtam, és beismertem, hogy Isten tényleg Isten; letérdeltem és imádkoztam. Elképzelhető, hogy azon az éjszakán én voltam a leginkább kelletlen és vonakodó megtérő egész Angliában.”

Lewis később Isten megismerésének következményeként írt egy könyvet „Az öröm vonzásában” címmel. Amikor én kimondtam Istennek, hogy „Oké te nyertél”, tulajdonképpen én sem vártam semmit, egyszerűen jogosan elismertem azt a tényt, hogy Isten létezik. Az utána következő pár hónapban mégis lenyűgözött az irántam való szeretete.

VI.. Létezik-e Isten? Jézus Krisztus Isten legtisztább, legpontosabb kijelentése magáról.

15. Miért Jézus? A nagyobb világvallásokban körülnézve azt találjuk, hogy Buddha, Mohamed vagy Konfucius mind prófétaként vagy tanítóként határozta meg magát. Egyikük sem állította, hogy egyenlő lenne Istennel. Jézus viszont meglepő módon igen. Ez választja el őt a többiektől. Azt mondta, hogy „Isten létezik – most épp őt nézitek”. Beszélt ugyan a Mennyei Atyáról, de nem mint valami tőle külön álló valakiről, hanem úgy, mint aki egy vele. Egy olyan egységről beszélt, ami az egész világon egyedülálló. Jézus azt mondta, hogy bárki, aki látta őt, látta az Atyát, és bárki, aki benne hisz, az Atyában hisz.

Azt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”14 Olyan dolgokat állított magáról, amelyek csakis Istenre igazak: hogy képes az embereknek megbocsátani a bűneiket, felszabadítani őket a rossz szokások alól, bőségesebb életet adni nekik, és végül örök életet adni a mennyben. Más tanítóktól eltérően, akik az emberek figyelmét a szavaikra irányították, Jézus saját magára, a saját személyére irányít.

Mivel bizonyította Jézus, hogy Ő Isten? Olyan cselekedeteket hajtott végre, amelyekre az emberek nem képesek. Csodákat tett. Meggyógyította az embereket – vakokat, nyomorékokat, süketeket –, néhányukat még a halálból is feltámasztotta. Hatalma volt a tárgyak felett, a semmiből ételt teremtett, annyit, hogy az elég volt több ezer ember jóllakatására. A természettel is tett csodákat. Egy tó felszínén sétált, megparancsolta a dühöngő viharnak, hogy csillapodjon le. Sokan azért követték Jézust, mert a csodáival folyamatosan a gondoskodott szükségleteikről. Azt mondta, hogy „ha nem akarjátok elhinni, amit mondok, legalább a csodák miatt higgyetek.”

16. Jézus Krisztus Istent úgy mutatta be, mint egy kedves, szerető valakit, aki tisztában van az én- központúságunkkal és különböző hiányosságainkkal, mégis őszintén kapcsolatra vágyik velünk. Jézus megmutatta, hogy bár Isten ítéletet érdemlő bűnösökként tekint ránk, a szeretete erősebb, ezért egy másik tervet dolgozott ki számunkra. Isten maga emberi formát öltött, és felvállalta a bűneinkért járó büntetést. Furán hangzik? Lehet, de például sok apa örömmel cserélne helyet a rákos gyermekével, ha tehetné. A Biblia azt mondja, azért szerethetjük Istent, mert Ő előbb szeretett minket.

Jézus helyettünk halt meg, hogy megbocsátást nyerhessünk. Az általunk ismert összes vallás közül egyedül Jézusban látjuk Istent lépéseket tenni az emberiség felé, és gondoskodni arról, hogy kapcsolatunk lehessen vele. Jézus az isteni szív szeretetéről tesz tanúbizonyságot, amikor a szükségleteinkről gondoskodik, és magához vonz minket. Jézus halála és feltámadása miatt új életet kínál nekünk. Elnyerhetjük a megbocsátást, Isten teljes elfogadását és őszinte szeretetét. Azt mondja: „A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.”

17 Egy cselekvő Istent láthatunk itt.

Létezik-e Isten? Ha tudni akarod, kutass Jézus Krisztus után. A Biblia azt mondja, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

18. Bár megtehetné, Isten nem kényszerít minket arra, hogy higgyünk benne. Ehelyett rengeteg utalást adott a létezéséről ahhoz, hogy önként válaszoljunk neki. Csak néhány ezek közül a Föld és a Nap tökéletes távolsága, a víz egyedülálló kémiai tulajdonságai, az emberi agy, a DNS, az Istent ismerő és erről tanúságot tevő emberek, a szívünket és elménket folyamatosan foglalkoztató gondolat, hogy van-e Isten, illetve Istennek az a vágya, hogy Jézus Krisztuson keresztül megismerjük őt.

Ha többet akarsz tudni Jézusról, illetve arról, hogy miért hihetünk benne, nézd meg ezt a cikket: A vak hiten túl.

Ha szeretnél kapcsolatba kerülni Istennel, megteheted.

Ez a te döntésed, és természetesen nem kötelező. De ha azt akarod, hogy Isten megbocsásson neked és kapcsolatba kerülj vele, erre most is van lehetőséged, ha a bocsánatát kéred, és azt, hogy jöjjön be az életedbe. Jézus azt mondta: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz.”19 Ha vágysz erre, de nem tudod, hogyan fogalmazd meg, talán segíthet a következő néhány mondat: „Jézus, köszönöm, hogy meghaltál a bűneimért. Ismered az életemet, és tudod, hogy megbocsátásra van szükségem. Arra kérlek, hogy bocsáss meg most nekem, és gyere be az életembe. Szeretnélek megismerni. Köszönöm, hogy kapcsolatra vágysz velem. Ámen.”

Isten számára a veled való kapcsolat nem egy átmeneti dolog, ellenkezőleg: tartós és állandó. Jézus Krisztus azt mondta azokról, akik hisznek benne, hogy „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. 
Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.”LÉTEZIK-E ISTEN?

Marilyn Adamson-

2018. január 4., csütörtök

Jóhír - örömhír - evangélium


Kicsoda törődik az én lelkemmel? Ezt a kérdést tette fel Dávid király 3000 évvel ezelőtt
 (Zsoltár 143)

 Ma is fel kell tennünk ezt a kérdést őszintén. Az orvos törődik a testemmel, a bank a pénzemmel, az ügyvéd az érdekeimmel, de kicsoda törődik velem, az én lelkemmel? Kicsoda az, aki tényleg ismer, tényleg törődik velem és szeret engem? A Biblia csodálatosan elmondja nekünk, hogy Jézus Krisztus az a személy. Ő az, akinek valóban fontos az egyén szellemi és lelki bővölködése. Jézus Krisztus az életét adta miértünk. A kereszten bűnné lett értünk és helyettünk, hogy mi az Ő benne lévő szabadságban élhessünk. Hogyan fogadhatjuk el ezt az áldozatot? Miért kell elfogadnunk egyáltalán?

Ehhez meg kell értenünk azt, hogy az embernek szabad akarata van. Meg kell értenünk azt, hogy elfordultunk Istentől, elhagytuk Őt. Ez egy jogi-történelmi probléma, amely Ádámhoz és Évához visszanyúlik. Mindenkinek személyesen kell visszafordulnia Isten felé.

A probléma és a megoldás: 
Minden ember bűnös és ezért van elválasztva Istentől.
1,2 A bűn zsoldja pedig a halál, azaz az elválasztottság Istentől.
3 Az ember magát nem tudja megjobbítani, bűnösségét nem tudja eltörölni jócselekedeteivel, végtelen nagy adósságát nem tudja megfizetni. Ezt Isten tudja a legjobban, s mivel szeret minket, segíteni akar, és segített is.
4 Ezért küldte el 2000 évvel ezelőtt Fiát, Jézust a földre. Jézus (az Isten) magára vette a mi büntetésünket, meghalt helyettünk, kifizetve az adósságunkat.
5,6 Aki elfogadja ezt a megváltást, annak örök életet ad Isten. Az örök élet (a mennyben) tehát egy ajándék Istentől, amit ingyen megkaphatunk, pusztán egy döntéstől függ:
7 elfogadjuk-e Isten ajándékát, azt amit értünk tett.
Ezt a döntést a földi életünk során egyszer kell meghoznunk. Ilyen egyszerű az egész, ez az örömhír vagy másnéven evangélium. ...
,,Krisztusért kérlek, békülj meg az Istennel!...,, (2Kor. 5.20)

Mit kell tennem, hogy örök életem legyen?

Hol van ez a Bibliában?
1 Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. (Róma 3.23)
2 Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba (Ádám), és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. (Róma 5.12)
3 Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. (Róma 6.23)
4 Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róma 5.8)
5 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3.16)
6 Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. (Róma 10.9)
7 amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róma 10.13)

Forrás: Velünk az Isten-

Adj egy esélyt Istennek!

Kedves látogatónk!


Ha nem hiszel Isten létezésében, azt kérdezném Tőled:
- minden "hitetlenségedben" el tudod-e fogadni (képzelni) azt a lehetőséget, hogy ha van Isten, akkor Ő meg tudna neked úgy mutatkozni, tudna olyant csinálni, hogy az neked személyes legyen, csak neked szóljon, szinte csak te értsed?

Ha el tudod fogadni ezt, akkor adj egy esélyt Istennek. Mondd azt, "Isten, (bár nem hiszem, hogy létezel), de ha mégis, személyesen szólíts meg, úgy, hogy megértsem belőle, hogy Te szólítottál!"

(Ha most azt mondod, miért kellene esélyt adnom Neki, miért nem csinálja meg magától, miért nem áll ide elém? Isten mindent megtehetne, DE! Az embert szabad akarattal teremtette - ez adja az ember igazi méltóságát. S ezt Isten soha nem lépi át (ha átlépné nem is volna igazi szabad akarat). Úgyhogy mindenkor nekünk kell engedélyt adnunk Istennek. Isten olyan, mint egy félénk kismadár. Távolban csipog, várja, hogy hívjad. Ha hívod, a válladra száll. Ha megrántod a vállad, vagy rászólsz elrepül.

Nem haragszik meg - bármilyen durván is bánsz vele. Ha hívod már megint a válladon van, mintha mi sem történt volna, s ha engeded beszél hozzád.)

Forrás: Velünk az Isten-

2018. január 3., szerda

Keressétek először Istennek országát..

A nép figyelmesen hallgatta Jézus szavait, azonban még most is a földi királyság megalapításán ábrándozott. Jézus a menny kincseit tárta fel előttük, de az ő gondolataikat ez a kérdés foglalkoztatta: “Vajon a vele való kapcsolatunk mennyiben mozdítja elő földi terveink megvalósítását?” 
Jézus megmagyarázta nekik, hogyha minden gondjukat a világ dolgaira fordítják, a pogányokhoz hasonlítanak, akik szintén úgy élnek, mintha Isten – kinek szeretetteljes gondoskodása minden teremtményére kiterjed – nem létezne, 

“Mindezeket” – mondotta Jézus – “a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van” (Lk 12:30).
“Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33).

Én azért jöttem, hogy nektek a szeretet, az igazság és a béke országát hirdessem. Tárjátok ki szíveteket, fogadjátok be ezt az országot; legyen legfőbb törekvéstek, hogy ezt az országot szolgáljátok!

Noha ez az ország lelki ország, nem kell félnetek, mert ennek Ura gondot visel testi szükségleteitekről is. Ha az Úr szolgálatába álltok, akkor Ő – a menny és föld hatalmas Ura – gondoskodik szükségleteitekről.


Jézus nem mondja, hogy szükségtelen létfenntartásunkért fáradoznunk, csak azt tanítja, hogy mindenben Ő legyen számunkra a kezdet és a vég: a legfontosabb
Ne kezdjünk olyan dologba, ne törekedjünk olyan cél elérésére, és ne keressünk olyan élvezetet, amely által meggátolhatnánk Krisztus szentségének, igazságának jellemünkben és életünkben való kialakulását! Amit teszünk, mindent tiszta szívből, az Úrért tegyünk!
Amíg Jézus e földön járt, megszentelte az életet legapróbb részleteiben is, mert az emberek előtt állandóan Isten dicsőségét nyilatkoztatta ki, s mindent Atyja akaratának rendelt alá. Ha példáját követjük, ígérete reánk is érvényes, hogy mindaz, amire az életben szükségünk van, “megadatik” nékünk. Semmiben sem szűkölködnek, akik őszintén szolgálják az Urat. Szegénység vagy jólét, betegség vagy egészség, egyszerűség vagy bölcsesség, mind-mind olyan körülmények, amelyben kegyelmének ígérete szerint gondot visel rólunk.

Isten örökkévaló karja átöleli azt a lelket, aki segítségért folyamodik hozzá, ha mégoly gyenge is.
A hegyek és halmok minden kincse eltűnhet, de az, aki az Úrnak él, megmarad.


Mert “A világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2:17).
Isten városának aranykapuja feltárul, s beengedi mindazokat, akik e földön megtanulták, hogy a legnagyobb szenvedések és veszteségek között is Istennél keressenek tanácsot, vigaszt és reményt. Angyalok éneke üdvözli őket, és élvezhetik az élet fájának gyümölcsét. 

“Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad”
(Ésa 54:10).


Ellen G. White-

2018. január 1., hétfő

Fodor Sándor Prédikációi

Fodor Sándor - Hogyan győzd le a RÁGALMAZÓT ?


A siker felé vezető út


A beszéd hatalma


Uralkodj a bűn fölött


Győztes ember vagy!


Isten ereje megújít


Jónás


A lelepleződés ajándéka


Szabadulás a száműzetésből


Az Úr dicsősége