"Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek!"
Egyszer egy szerecsen főkomornyik utazott szekerén haza az ő országába, Kandaké királynő palotájába. Ez a pénzügyminiszter eljött Jeruzsálembe, hogy imádkozzon a templomban. Hazafelé Ésaiás próféta írásait olvasta, de nem értette. Isten látta, hogy ennek az embernek a szívében mély vágy van: érteni Isten dolgait.
Ezért az Úr elküldte az ő angyalát Filephez, hogy menjen a Gázába vezető útra, ami járatlan. Filep elindul, és ott találja a szekeret. A Lélek mondja neki: - Csatlakozzál ahhoz a szekérhez! Ő odafutott, és hallotta, amint a rajta ülő az Ésaiás tekercsét olvassa. - Érted-e, amit olvasol? – kérdezte tőle. - Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza? Kérlek, ülj fel ide mellém, és magyarázd el ezt nekem!
Éppen a Messiásról szólt a prófécia. Filep elmondott neki mindent az Úr Jézusról, miért jött a földre, miért halt meg, hogyan támadott fel. Azt is elmondta, hogyan kell megkeresztelkedni, és hogyan áradt ki a Szentlélek pünkösdkor. A szerecsen ember azonnal szívébe fogadta az Igét, hiszen erre vágyott. Mikor egy víz mellé értek, így szólt Filephez: - "Mi gátol meg, hogy megkeresztelkedjem? - Ha hiszel, meglehet." – mondta Filep.
Leszálltak, és a főkomornyik bemerítkezett, az Úr Jézus gyermeke lett. Mikor a vízből kijöttek, a Lélek elragadta Filepet, a komornyik pedig tovább ment az ő útján örömmel. (Ap.csel. 8: 26- 39.) Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek! Tudjátok, ugye, hogyha valaki éhes, az azt jelenti, hogy hamarosan nagyon jóízűen fog enni. Ha valaki szomjas, annak igen jól fog esni egy pohár víz. De ha valaki éhezik, az azt jelenti, hogy már napok múltak el, hogy alig jutott falat a szájába.
Ha valaki szomjazik, az már nagyon régóta nem ihatott egyetlen kortyot sem. Ezek már keserves érzések. Itt az Úr Jézus ilyen kínzó érzésről beszél, ami arra ösztönzi az embert, hogy minél hamarabb enyhítse éhségét és szomját. De nem kenyér és víz utáni vágyról beszél, hanem az igazság iránti vágyódásról. Olyan vágyódásról, amit a komornyik is érzett szívében. Az igazság, az Isten igazsága után éhező embert Isten mindig megelégíti az ő Igéjéből. Sokszor küld követet az utána vágyódó lélekhez.
Egyszer Cézáreában élt egy Kornélius nevű ember. Az ő szívében is erősen élt az Isten iránti vágyakozás. Ő pogány ember volt, nem zsidó származású. Abban az időben még azt gondolták az emberek, hogy Isten csak az ő népének, Izráelnek jelenti ki magát. De az Úr Jézus minden emberért jött, senkit el nem küldött, aki hozzá fordult. Talán Kornélius hallott is róla, talán látta is az Úr Jézust. De nem tudta, hogyan találkozhatna Istennel.
Elment a templomba, ahol figyelte a papok, rabbik beszédét, és abból megtudta, hogy Isten előtt kedves, ha segíti a szegényeket, ha böjtölve imádkozik, ha tanulmányozza az írásokat. És Kornélius ezt megtette. Akkor már éppen negyed napja böjtölt, mikor angyal jelent meg előtte, és mondta neki, hogy hivassa magához Joppéból Pétert, aki mindent el fog mondani neki Isten dolgairól, mert könyörgései és alamizsnái feljutottak Isten elébe. Kornélius azonnal Péterért küldetett, ő pedig összegyűjtötte háza népét, barátait, akikről tudta, hogy szintén keresik az Urat.
Ez idő alatt Péter is éppen imádkozott. De megéhezett, és ételt akart készíteni magának, amikor látomást látott. Egy lepedő ereszkedett alá az égből a négy sarkánál fogva, benne mindenféle állatok voltak. Szózatot hallott: - "Kelj fel Péter, és egyél! - Semmiképpen sem, Uram, mert sohasem ettem semmiféle tisztátalant."
Újra hallotta a hangot: - Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak! Még kétszer ismétlődött ez a látomás. Péter tűnődött magában, mit jelenthet ez, amikor megérkeztek a férfiak, akiket Kornélius küldött. És míg Péter gondolkodott, hogy mit jelent a látás, mondta neki a Lélek: - "Három férfiú keres téged. Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ővelük, mert én küldöttem őket." Péter, miután megtudta jövetelük célját, velük ment Cézáreába. Ott találta Kornéliust háza népével együtt. Akkor már értette a látást is. Ugyanis zsidó embernek nem volt szabad pogány ember házába belépnie, mert vallásilag tisztátalan lett tőle.
De ebbe a házba Isten küldte, a benne lakókat Ő már megtisztította. Péter elmondott mindent az Úr Jézusról és az üdvösség útjáról. Míg Péter beszélt, leszállt a Szentlélek mindannyiukra, és betöltötte őket. Péter és a többi zsidó, akik vele mentek, álmélkodtak, hogy pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Attól fogva tudták, hogy a kegyelem a pogányok számára is áll. (Ap. csel.10)
Isten nem hagyta, hogy Kornélius éhezzen az igazság után. Ő elküldte apostolát, majd drága Lelkét, hogy ez az ember Istenhez találjon. Adja meg az Úr Jézus, hogy ezt a szent éhséget mi is érezzük, vágyunk mindig erősebb legyen: megismerni Istent! Mert akkor érezzük meg először igazán, hogy mi a boldogság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése