Hit és bizalom: Mi AZ IGAZI HIT?

Kevesen tesznek különbséget a hit és a vallás között! Hány hit van?
"Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség." (Ef 4:5)

Hány vallás van?
Sok, ahány egyház.

Mi a hit?
"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsid 11:1)

Miért fontos a hit?
"Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." (Zsid 11:6)

Kiben kell hinnünk, hogy üdvözüljünk?
"Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" (Csel 16:31)

Elegendő-e csak a hit?
"Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek."
"Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?" (Jak 2:19-20)

Mit eredményez a Jézus Krisztusba vetett hit?
"Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által." (Róma 5:1)
- Egy a hit
- Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni
- Hit által igazulunk meg

Hogyan lehet hitre jutni? A hit Isten ajándéka!
"Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét." (Róma 12:3)

Az igaz ember hitből él? (Róma 1:17)
Mindannyian hittel élünk: Akár hivők, akár ateisták. A házasság is hiten alapszik. Ha nem hinnénk a célba érést, nem indulnánk el.

Elegendő-e a felsorolt hit az örök élethez? Hogyan erősödik a hit?
"Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által." (Róma 10:17)
"Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened." (Zsolt 119:11)

A hit segít a megpróbáltatásokban
"Dániel pedig, amint megtudta, hogy megíratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dicséretet tőn az ő Istene előtt, amiként azelőtt cselekszik vala." (Dn 6:10)

"És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam." (1Móz 22:8)

"Hit által lakott az ígéret földén, mert várta az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten." (Zsid 11:9-10)

"Biztosra vette, hogy Isten képes a halottakat is feltámasztani." (Zsid 11:19)

Az igazi hit gyümölcse:
Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket:
"Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?"
(Mt 7:20,16)

Melyik mondat "helyes"?
a) Hitem van, de cselekedeteim nincsenek!
b) Cselekedeteim vannak, de nincsen hitem!
Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
"Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?" (Jak 2:17,20)

Mikor halott a hit? Mikor halott a cselekedet?
Milyen életet él az, aki hit által élő kapcsolatban van Jézussal?
"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem." (Gal 2:20)

Mi bizonyítja, hogy szeretem Jézust?
"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok." (Jn 14:15)

"Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek." (1Jn 5:2-3)

Mire szólítja fel Jézus azokat, akik hisznek Benne?
"És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám." (Mt 10:38)

Válasszuk az Isten iránti engedelmességet! Jézus ígérete azoknak, akik mellette döntöttek:
"Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbál-tatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait." (Jel 3:10)

Fontos bibliai kijelentések
"Szeretteim, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott." (Júd 3)

Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. (1Tim 4:7)

Az apostolok kérték az Urat: Növeld bennünk a hitet. (Lk 17:5)

A hűségeseknek szóló ígéret!
Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. -(Fil 1:6)

A „Miatyánk” imádságról 2 rész

„Szenteltessék meg a te neved” (vö. Mt 6,9b).
Jézus azt mondta, hogy „az által dicsőül meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok”. 
Ezek a Lélek gyümölcsei, amelyek az Isten Lelkének a bennünk lakozása által jelennek meg a keresztény ember jellemében (vö. Gal 5,22).

A hívő ember megtagadva saját bűnre hajló természetének a késztetéseit, nem hiteles vágyait, Istenben bízó életet él, Istennek az erejét igényli minden pillanatban.
Ebben a mindennapos küzdelemben meghal benne a régi ember, és megerősödik benne hit által a krisztusi ember, a Szentlélek gyümölcseinek a megléte által maga az Isten Fia plántálja át saját jellemének szép és arányos vonásait a vele együtt élő ember jellemébe.
Az ember így válik alkalmassá a menny számára. A jogalapot erre Krisztus által ingyen és kegyelemből kapta meg az ember, hogy Isten Országának polgára legyen.

A hívő ember erre az ingyenes szeretetre válaszul hálából és szeretetből alkalmassá is akar válni arra, amire már jogot kapott, és ez a tetteiben jut kifejezésre (vö. Mt 25,34-40). Ebben a folyamatban szentelődik meg az Atya neve az egyes hívő ember életében, és a hívők közösségében, ami az egyház.

Krisztus Urunk akkor jön el ismét, amikor már látja hívő népe életében azt, hogy azok szeretetük és jellemük által visszatükrözik az Ő jellemvonásait.
Ez azért szükséges, mert az utolsó nemzedék igazzá vált hívői halál megízlelése nélkül jutnak Krisztussal a mennybe halandó testük elváltozása révén (1Tessz 4,15-17).
Ezt azért is hangsúlyozom, hogy a Szentírás alapján világosan lássuk azt, hogy az egész emberiség, a világ nem fog együtt haladni Isten hívő népével ebben a megszentelődési folyamatban.
Krisztus csak a tanítványainak, és nem a világnak ígérte meg a Szentlelket (vö. Jn 17,9.11.15; Jn 14,17). Az olló két szára mind jobban kettényílik.

Akik Jézushoz tartoznak, azoknak a jellemükben egyre inkább Jézushoz kell hasonlókká válniuk, míg a világ továbbra is a gonoszságban fetreng, és mind több gonoszságot halmoz fel az ítélete napjára. Tehát a világ nem fog elérkezni Krisztushoz egy fejlődés útján olyan formában, hogy minden ember megtisztul majd.

Mind a Szentírás, mind a szaporodó természeti katasztrófák (vö. Lk 21,25-27), mind a társadalmi feszültségek és törvényszegések (vö. 1Jn 3,4) felhalmozódása azt jelzi, hogy a világunk a szétesés állapota felé tart (vö. Jak 1,15b; Lk 21,33; Mk 13,19-20).
Ebben a helyzetben Isten különleges kegyelemmel munkálkodik azok megmentéséért, akik bíznak benne és az Ő szavai szerint akarnak élni. Isten angyalai azokat fogják segíteni, akik Isten akaratát keresik (vö. Dn 10,1-21; 6,22), és eltávoznak azoktól, akik megkeményedtek a bűnben (vö. 1Sám 16,14-15; 1Krón 10,13-14).

Ezért a világban a gonoszság, a korrupció, az erkölcstelenség mind nagyobb lesz, úgy, mint Noé napjaiban volt az özönvíz előtt Jézus szavai szerint (vö. Mt 24,37-39; Ter 6,5.11).
A hívőknek pedig úgy kell világítaniuk az életükkel ebben az erkölcsileg elsötétedő világban, mint a csillagoknak a világmindenségben (vö. Fil 2,15).
Általuk is megszentelődik így az Atya neve, ami már önmagában is szent; mennyivel inkább, amikor végbe tudja vinni Isten azt, hogy a bűnös és a kárhozat felé tartó ember az Ő kegyelméből,
Jézus áldozata árán megtisztul, megszabadul és az élete folyamán megszentelődik.
Minden embernek el kell dönteni, hogy az árral, a többséggel úszik-e, vagy keresi az Isten akaratát az életében és a bűneitől meg akar válni véglegesen Isten kegyelméből és ereje által.

Szentírás.com cikkek-

A „Miatyánk” imádságról 1. rész

A keresztény hitünk annyit ér, amennyire meglátszik rajtunk, hogy Krisztushoz tartozunk.
Ennek a jele nem a vallásosságunkon mérhető le, hanem bármely embertársunkhoz való viszonyulásunkban. Krisztus úgy élt, úgy tanított, úgy imádkozott, hogy a nyilvános bűnösöktől a kis gyerekekig mindenki szeretett a közelében tartózkodni. Jézus úgy imádkozott, hogy a tanítványai arra vágyakoztak, hogy őket is tanítsa meg ilyen módon az Istennel kapcsolatba kerülni és maradni (vö. Lk 11,1).

Amikor Jézus elmondta az evangéliumokból ismert „Miatyánk” imádságot, akkor azt elsősorban mintaimának szánta.
Arra tanított, hogy az Istent úgy szólítsuk meg, ahogyan Ő is nevezte: Atya, Atyánk, Miatyánk. Krisztus nem Jehovának, nem is Jáhvénak, nem is a zsidók, a románok, vagy a magyarok istenének szólította a teremtő Istent, hanem egy meghitt kapcsolatból fakadó „Szent és igazságos Atyám”-nak (vö. Jn 17,11.25).

Krisztus a megváltás által minden benne és az Atyában hívő embert az Ő természetfölötti családjába akar bevonni a Szentlélek által. „Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fivérem, nővérem és anyám (Mt 12,50)”- mondta Jézus.
Az Üdvözítő világossá tette, hogy „senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni (vö. Mt 11,27)”.

A tékozló fiúról szóló példabeszédében megismerhetjük az Atyának a szeretettel teljes jellemét, aki nemcsak a tékozló fiát várja és fogadja vissza feltétel nélkül, de a nagyobbik megkeményedett szívű fiához is könyörög, hogy menjen be ő is az atyai házba. Istent Jézus jelleméből és tanításából olyannak ismerhetjük meg, mint szerető Atyát.
Ebből azonban egy gyergyói székely annyit fog észlelni, amennyire megismeri az evangéliumot, amely egy-egy konkrét hívő ember életében és magatartásában mutatkozik meg. A többi csak elmélet a számára, amelyet sehol sem lát megvalósulni. Ez kifogás lehet bárkinek arra, hogy továbbra is a bűneiben éljen. 
Ezért írtam korábban is, hogy a társadalom erkölcsi állapotáért mindenkor a hívő keresztények a leginkább felelősek. Felelősek, mert ha a Krisztustól kapott világosságuk kialszik, a világban a sötétség még nagyobb lesz.

„Miatyánk, aki a mennyekben vagy” (vö. Mt 6,9a). A mennyek megjelölés Isten konkrét lakóhelyét jelenti. A 103-dik Zsoltár így ír erről: „Az Örökkévaló a mennyekbe helyezte az ő székét, és az ő uralkodása mindenre kihat (Zsolt 103,19).”

Az ember érzékei által közvetlenül hozzá nem férhető helyről, és nem egy elvont valóságról van szó. Jézus azt mondta, hogy „az én Atyám házában sok lakóhely van” (Jn 14,2). Az „Atya háza” ebben az esetben Isten lakóhelyét, az Ő Országát jelenti. A mennyeknek Országa és az Isten Országa (királysága, uralma) azonos fogalmak. Az Isten Országa a hit által már itt elkezdődik bennünk és közöttünk, és a szeretet főparancsának a követése nyomán teljesedik ki. Krisztus azt ígérte tanítványainak, hogy amikor visszatér az ég felhőin, akkor magával viszi őket is oda, ahol ő van (vö. Jn 14,3).
Ezekből a szentírási szövegekből arra következtethetünk, hogy a menny, az egy konkrét valóságos hely, ahonnan várjuk a mi Üdvözítőnknek, Urunk Jézusnak a visszaérkezését, és ahol az imáink meghallgatásra találnak Krisztus által.

Például Dániel próféta Kr. e. a VI-dik században imádkozott, és az imádsága kezdetén Isten trónjánál egy szózat támadt, és még be sem fejezte az imáját, amikor Gábriel angyal már ott állt mellette, hogy Isten akaratát a próféta tudomására hozza (vö. Dn 9,21).
Ebből az is látszik, hogy az angyalok hatalmas erejű lények és óriási sebességgel közlekednek a világmindenségben, és Isten rendelkezését teljesítik az emberek szolgálatában (vö. Zsolt 103,20).
Az angyalok csak akkor válnak láthatóvá valaki számára, hogy ha erre Isten megnyitja az ember szemét.
Jézus arra tanított, hogy az Atyához ne az angyalok, vagy más mennyei lények közbenjárását kérve közeledjünk, hanem közvetlenül járuljunk az Isten színe elé Jézus nevében (vö. Jn 14,13-17), melyre a jogalapot Jézus helyettes áldozata teremtette meg mindazok számára, aki a bűneiket megvallva Istenhez térnek.

Jézus születése körüli események

Az Fiúisten megtestesülése előtt hétszáz évvel ezt írta Izaiás próféta a világunkba érkező Messiás személyéről: „Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, az uralom az ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme. Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királysága fölött, hogy megszilárdítsa és megerősítse azt joggal és igazsággal, mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt (Iz 9,5-6, Szt. Jeromos Katolikus Bibliatársulat fordítása)”.

Nyilvánvalóan ez a jövendölés nemcsak arról tudósít, hogy a Messiás (Krisztus = Szentlélektől fölkent) isteni személy lesz, és nemcsak ember, de arról is, hogy amikor az Ő uralma elérkezik, azt jog és igazság fogja jellemezni, és az örökké fog tartani. Mindezt az Isten féltő szeretete viszi végbe a megváltott emberek javára. A probléma a zsidók számára ott adódott, hogy ők a Messiás fellépésétől mindjárt az elején Izrael királyságának a helyreállítását várták. A szent szövegek alapján nem tudták különválasztani időben Jézus első és második eljövetelét. Nem értették meg, hogy Krisztus az első eljövetelekor a szenvedés, a megaláztatás és a helyettes áldozati halál útján fog megdicsőülni. Erről szól Izaiás (héberül Jesaja) próféta az 53. fejezetben. Még Keresztelő János is elbizonytalanodott a börtönben, hogy vajon Jézus-e a megígért Messiás, mert nem úgy tűnt, mintha kezéhez akarná venni a hatalmat. Jézus erre válaszul megüzente neki, hogy „a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, … (vö. Mt 11,3-5)” és János boldog lesz, hogy ha nem botránkozik meg Őbenne. Ha egy zsidó rabbit megkérdezel arról, hogy eljött-e a Messiás, ilyen választ várhatsz tőle: - „Ha azt látod, hogy a világban minden ugyan úgy van, mint ahogyan eddig volt, akkor a Messiás még nem jött el.”

Ezt jelenti az, amikor az Ószövetségi iratokat nem a Szentlélek segítségével olvassa és kutatja valaki. A Jézus korabeli rabbinikus írásmagyarázat emberi bölcselkedésekkel fedte el az Isten szavának kristálytiszta üzenetét. Ezért nem is érthették meg helyesen azt, hogy a fent idézett prófétai szöveg Jézus első és második eljövetelét egybefoglalva szól Krisztus személyéről és uralmáról.

A zsidók már több száz éve várták a Messiást, amikor napkeletről bölcsek érkeztek Heródes udvarába, Jeruzsálembe azzal a kérdéssel, hogy „Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten …” (Mt 2,2). Nyilvánvalóan a „zsidók királya” kifejezésen Messiás-királyt értettek, ez a szövegösszefüggésből kiderül. Károli fordítása szépen adja vissza, azt a felindultságot és mély izgalmat, ami úrrá lett Heródes udvarán a bölcsek érkezésekor. Ezt olvassuk: „Heródes király pedig ezt hallván, megháborodott és vele együtt egész Jeruzsálem” (Mt 2,3). Ez azt jelenti, hogy igencsak hitelt adtak a bölcsek szavainak és annak a ténynek, hogy ezerkétszáz km-t utaztak Babiontól Jeruzsálemig, ami abban az időben tevével napi 25-30 km-t megtéve 48-50 napig tartott a Babilon, Mari, Tadmor, Damaszkusz, Jeruzsálem útvonalon. Azért állítom, hogy Babilonból és nem Perzsiából vagy máshonnan jöttek ezek a bölcsek, mert Babilonban akkor még állt az 51 m magas zikkurat, (lépcsős piramis) amelynek tetején többek között a csillagok és bolygók járását figyelték és katalogizálták. Ezek segítségével számolták ki az új évet és a vallási ünnepeiket. Mindezekről az ásatásokból előkerült ékírásos agyagtáblák tanúskodnak.

Még nyomós érv a babiloni bölcsek létezése mellett az, hogy a zsidók ott voltak hetven évig fogságban, akiket még Nabukodonozor hurcoltatott el, és a Kűrosz-i hazatérési rendeletet követően sem tért mindenki haza később sem a Szentföldre. Tehát a zsidók egy része (tíz törzs veszett el a népek tengerében) és a szent irataik ott maradtak Babilóniában. Arról pedig Dániel könyve tudósít, hogy Dániel személyén keresztül három uralkodóra is közvetlen hatással volt maga Dániel próféta, és rajta keresztül a Teremtő egy igaz Isten. Említésre méltó még az, hogy Mezopotámiából származott és az izraeli honfoglalás idején élt egy nem zsidó származású Bálám nevű próféta, aki az Isten igaz prófétájából a „pénz szerelme” miatt, Isten hűtlen prófétája lett. Tőle származott a következő Messiási prófécia: „Látom őt, de nem most, nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákobból, és királyi pálca támad Izraelből, …” (vö. Szám 24,17). Ezt a jövendölést ismerhették a bölcsek. És amikor az a különleges égi jel megjelent az égen, ami minden bizonnyal hónapokig tartott (különben nem lehetett volna követni az úton), a bölcsek (görögül: magoi = bölcsek, csillagászok és nem királyok) a próféciára alapozva felismerték azt, hogy a teremtő Isten a természet jelei által is el tudja mondani azt, amit a Szentírás szavai kijelentenek, azt, hogy a Messiás ténylegesen megszületett. Mivel angyalok jelentek meg Jézus születésekor, a betlehemi csillag nyugodtan lehetett távoli angyali sereg is, amelyet a bölcsek csillagként vagy bolygók együttállásaként észleltek. Az angyalok is fénylenek Isten dicsőségétől (vö. Lk 2,9). Ez annál is inkább figyelemreméltó, mert nehezen lehet elképzelni egy olyan csillagot, amelyik éppen a születési barlang fölött állt volna meg. A bölcseknek egyébként komoly csillagászati ismereteik és Bibliaismeretük kellett legyen ahhoz, hogy rászánják magukat erre a hosszú útra, hogy bizonyosak legyenek abban, hogy a Messiás király már megszületett. Ez abból is látszik, ahogyan a kérdésüket feltették Heródesnek: „Hol, van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk néki (Mt 2,3)”. A bölcsek biztosra mentek, és nem puhatolózni jöttek, hogy „nem mostanában kell-e megszületni a Messiásnak?”. Heródes komolyan vette a bölcsek érkezését és azokat a tényeket, amelyeket azok előadtak, mert azonnal hívatta a főpapokat és az írástudókat, hogy mondják meg, hol kell a Messiásnak megszületni. Az írástudók ekkor pontosan idézték Mikeás jövendölését: „De te Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van (Mik 5,2).” A bölcsek ekkor Betlehembe (jelentése: „kenyérháza”) mentek és követték a csillagot, amely megállt a barlang fölött, ahol a Megváltó megszületett.

Milyen döbbenetes! Az írástudók tudják, hogy hol kell a Messiásnak megszületni, ennek ellenére, senki nem megy el közülük, hogy utána nézzen ennek a nagy eseménynek. A szívükben már ekkor felfuvalkodtak amiatt, hogy a pogány bölcsek jártasabbak lennének a Messiás dolgában, mint ők, és tulajdonképpen már ekkor önmagukban elutasították Jézust. Ez a megkeményedésük egyre erőteljesebb lett, ahogyan a felnőtt Jézus elkezdte nyilvános működését. Ez az az üdvösség szempontjából veszélyes állapot, amikor valaki pontosan tudja, mi van a Szentírásban, és azt, hogy mi az Isten akarata, de ő ennek ellenére bármely megfontolás alapján mégis másként cselekszik. Az is lehet, hogy az írástudók az életüket vagy a pozíciójukat féltették, mert jogosan tarthattak Heródestől, ám ez nem lehet mentség: bármilyen emberi hatalomtól tartani, és annak engedni az Isten szavával és tekintélyével szemben, ez egyszerűen megalkuvás. Ezért mondta később Jézus, hogy „Áldalak téged Atyám, … mert ezt elrejtetted a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek (vö. Lk 10,21).” A hegyi beszédben pedig így szólt: „boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek az Isten Országa” (Lk 6,20). Igen, a tanult írástudók és farizeusok a bibliaismeretükkel nem jutottak el a Megváltó jászlához, a tanulatlan és egyszerű pásztoroknak pedig az Isten angyalai mondták el az örömhírt. A szegény pásztorok elmentek a kis Jézushoz, a gazdag Heródes, csak a katonáit küldte utána, hogy végezzenek vele. A babiloni bölcsek ezerkétszáz km-t tettek meg, hogy az újszülött királynak hódoljanak, a főpapok és írástudóknak csak nyolc km-t kellett volna megtenniük, de ezt sem tették meg.

Milyen csodálatos dolog az, hogy a pásztorokat angyalok vezették, a bölcseket az ószövetségi szentírás kijelentései és a betlehemi csillag, és hazafelé pedig álomban kaptak intést az Istentől, hogy más úton térjenek vissza hazájukba. József, Mária jegyese korábban álomban kapott figyelmeztetést, hogy Máriát magához vegye, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van, majd szintén álomban szólt az angyal hozzá, hogy meneküljenek Egyiptomba, és ő minden esetben engedelmeskedett (vö. Mt 1,20. 24 / 2,13. 19-22). Ezzel szemben Heródes az egész hadseregével, vagyonával és hatalmával tehetetlen. A farizeusok és főpapok bár ismerik a próféciákat, a saját bölcsességüket, magyarázataikat azok fölé helyezik, emiatt a nekik juttatott isteni világosság a Szentírásból nem világíthatja meg tetteiket, és a sötétségben botorkálnak. Így fog világosságot kapni Istentől az utolsó időben minden őszintén Istent kereső és szerető ember. Senki sem fog elveszni azért, mert nincsenek alapos bibliaismeretei, vagy azért mert erőtlennek érzi magát. Mindaz, aki állhatatosan és kitartóan az Úr nevét hívja segítségül, és mindvégig kitart az imában és a szeretetben, az üdvözül. Jézus nem azért adta az életét a kereszten, hogy bárki is elvesszen, aki bűneit megvallva hozzátér. Viszont elveszhetnek emberek, akik a tudásuktól felfuvalkodtak és abban vagy a tapasztalataikban bíznak. Veszélyben vannak a „kis Heródesek”, akik uralmától görnyedezik a család, a város, vagy az ország valamennyi polgára. Veszélyben vannak azok, akik ismerik az isteni kinyilatkozatást, és mégsem aszerint élnek. Nem az a baj, ha valaki nem tud Isten parancsolatai szerint élni, mert emberi erővel nem is lehet a tíz parancsolatot megtartani (gondoljunk a tízedik parancsra: „Ne kívánd …!”; Kiv 20,17), hanem az a gond, hogy ha valaki elhiteti magával vagy környezetével, hogy ő aszerint él! Az Isten parancsolatait Jézus hitével lehet csak megtartani, azzal a hittel és bizalommal, amivel Jézus hagyatkozott az Atyára itt a földi életében (vö. Jel 14,12). Ilyenkor a Szentlélek már belülről vezéreli a hívő embert az igazság és a szeretet útján. A keresztény életnek ez a titka. Ezt jelenti az, amit Jézus mondott: „Jöjj és kövess engem!” Ha Jézus itt a földi életében az isteni hatalmával vitte volna végbe a csodáit és nem a Szentlélek által az Atyára hagyatkozva és benne bízva, akkor hogyan követhetnénk Őt?

Végezetül érdemes megfontolni azt, hogy a Szentírás sehol sem adja meg Jézus születésének az időpontját, a nyilvános működésének a kezdetét, viszont igen (vö. Dn 9,25). Ezzel arra akar tanítani a jó Isten, hogy ne a kisded Jézusra függesszük a tekintetünket, hanem a feltámadt és az értünk közbenjáró főpapra, Jézus Krisztusra, aki a föltámadásától kezdve ismét magához vette az isteni hatalmát, aki által kiváltságunk mindenkor imáinkban az Atya színe elé járulni (vö. Zsid 4,15-16). 

Az egyszülött Fiú, Jézus értünk, bűnösökért „elsőszülött” lett, hogy mi Isten gyermekei legyünk, és az Ő családjához tartozhassunk. Jézus családjához pedig azok tartoznak, akik hallják az Isten beszédét és megcselekszik azt (vö. Lk 8,21)!

Szentírás.com cikkek-

Jézus pusztai megkísértése (2. rész)

1-rész-
http://istenkincseslada.blogspot.com/search/label/Jézus%20pusztai%20megkísértése%20%281.%20rész%29

Miután Krisztus legyőzte az első kísértést, a sátán újabb támadással próbálkozott: „Akkor magával vitte Őt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára és azt mondta neki: ’Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat!

Mert írva van: Angyalainak parancsolt felőled: a kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.’ Jézus ezt mondta neki: Az is írva van: ’Ne kísértsd az Urat, Istenedet.’ Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre.

Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét, majd azt mondta neki: ’Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.’ Jézus azt felelte néki: ’Távozz, Sátán! Mert írva van: ’Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.’ Akkor elhagyta Őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak néki (Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002.).”

A második kísértés során a sátán már nem a világosság angyalaként jelent meg Krisztusnak, mert a Megváltó már felismerte, hogy kivel van dolga. Ezért szemtől szembe állt az Üdvözítővel, mutogatva neki a hatalmát, hogy még arra is képes, hogy a jeruzsálemi templom tornácának a párkányára állítsa Őt. Gondoljuk el, hogy Krisztus ezt önként elviselte. Ő, aki a menny királya és parancsnoka, most úgy tűnik, hogy a lázadó angyalfejedelem hatalmában van. Miért? Azért, hogy értünk és helyettünk végbevigye a megváltói áldozatot és engedelmes legyen az Atyának mindhalálig; hogy az Ő engedelmességével megszabadítsa az engedetlen sátán hatalmából azokat, akik néki engedelmeskednek (vö. Zsid 5,8). Olyan nehezen látjuk meg, hogy ezt Krisztus értem és érted vállalta: a világ legvisszataszítóbb lényének a hatalmába került miközben, mint isteni személy, a mindenség Ura, Istene és királya volt, de emberként úgy tűnik, hogy kiszolgáltatta magát most neki. Mennyire nehéz lehetett a bűntelen és tiszta Krisztusnak elviselni fizikailag a velejéig romlott és gyilkos sátán közelségét és érintését. A kísértés most is azzal kezdődik, hogy „ha Isten fia vagy … (Mt 4,6)”. A sátán az emberi természet erőtlenségére épít a kísértése során, azt veszi célba. Eddig minden embert ezzel tudott behúzni. Ha Krisztus bizonyítja az istenségét azzal, hogy leugrik, akkor már neki engedelmeskedett, és nem az Atyának. Másrészt pedig, ha mutatott egy csodát, mutasson még nagyobbat, hogy elhiggye, hogy Ő az Isten Fia, ezután pedig még nagyobbat. „Ha nem akarom, úgy sem hiszem el, bármilyen csodát is teszel, mert önmagamnál nagyobbat úgy sem ismerek el.” Ez a sátáni gőg logikája. Az írástudók és farizeusok is ezért nem hittek. Látták a csodákat, és mégsem hittek, mert az a Messiás, aki megjelent, nem egyezett az ő elgondolásaikkal és céljaikkal. Ma is sok ember tesz így. Ha az Istentől kapott világosság vagy evangélium nem az általuk elképzelt módon és formában érkezik, elzárkóznak attól, és inkább a sötétséget választják az isteni világossággal szemben. Sajnos, ha ebben kitartanak, akkor véglegesen megpecsételik a sorsukat (vö. Mt 23,37; Jn 5,40*).

Ennél a második kísértésnél a sátán a Szentírásból idéz. Ebből is látszik, hogy mennyire ismeri a próféciákat és mindent, ami a Bibliában van. Egy kongói lelkész mesélte el nekem, aki itt Magyarországon tanult, hogy bizony vannak emberek, akik eladják önmagukat és az üdvösségüket a sátánnak, és pillanatok alatt hatalmas bibliaismeretre tesznek szert, amellyel tömegeket tudnak befolyásolni a saját népszerűségük és meggazdagodásuk érdekében. Érdemes azonban megfigyelni, hogy a kísértő mit és hogyan idéz a Szentírásból. A kísértő a 91-dik Zsoltár 11-12-dik versét idézi Jézusnak, mert pontosan tudja, hogy ez a Messiásra vonatkozik, azonban ezt pontatlanul és a szövegkörnyezetet figyelmen kívül hagyva teszi. Ugyanis az idézetből hiányzik két szó: „Angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged ’minden utadban’ …” Ez az utolsó két szó hiányzik az ördög idézetéből. Vajon miért? Nyilvánvalóan azért, mert a Messiás és minden ember isteni védelem alatt áll addig, amíg minden útjában az Istennek engedelmeskedik. Olyan utakról van szó, amelyek Isten követelménye szerinti utak. Amint valaki erről letér és bűnt cselekszik, azonnal teret és hatalmat ad az életében az ősellenségnek. A kísértő úgy tünteti fel az Isten ígéreteit, hogy abból a törvényszegés oldalát elhallgatja. Azt sugallva ezzel, hogy Isten akkor is megoltalmaz téged mindenkor és mindenben, ha te az Ő parancsolatait figyelmen kívül hagyva a saját fejed után mész. Krisztust úgy próbálta meg csapdába csalni, hogy elhallgatta előtte a legfontosabbat, azt, hogy létezik ugyan ez a védelem, de Istennek való engedelmesség nélkül viszont már nem. Ha tovább olvassuk a zsoltárt, érdekes következtetésre juthatunk: „Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt (Zsolt 91,13).” Péter apostol szerint „az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit nyeljen el” (1Pt 5,8). A kígyó és a sárkány jelképe minden egyes esetben a Biblia első könyvétől az utolsóig a sátánra vonatkozik (Ter 3,1; Jel 12,7-9). A kísértő tudta tehát, hogy a Messiás azért jött, hogy őt eltapossa. Ezzel tisztában volt az ősevangélium óta, amelyet ő ítéletként kapott Ádám és Éva füle hallatára, s amelynek idevonatkozó része így hangzik: „ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig sarkába marsz (Ter 3,15).” Azt viszont nem volt képes az önző lényével megérteni, hogy ez Krisztus önfeláldozása és önkéntes áldozata nyomán fog megtörténni. Ebből az idézetből a héber Bibliában az „az” határozott névelő („az neked fejedre tapos”), hímnemben áll, tehát egyértelműen Jézusra, a megígért Messiásra vonatkozik. Krisztus az, aki élete feláldozása árán, miközben a kígyó a sarkába mar, aközben Ő a sátán fejére tapos. Tehát élete feláldozása árán győzi le a „világ fejedelmét” (vö. Jn 14,30), aki a megváltási terv célba jutása végén démonaival együtt véglegesen meg fog semmisülni (vö. Iz 14,12-19; Ez 28,16-19; Jel 20,7-10).

A második kísértés fullánkja még abban is állt, hogy Krisztust a hit helyett elbizakodottságra késztesse. Azt sugallva, hogy nagyon helyes, hogy az Istenre bízza magát, hát akkor tegye ezt egy kicsit elbizakodva. A hit Isten ajándéka, az elbizakodottság viszont a sátán hamisítványa. Aki enged annak, hogy szükségtelenül kitegye magát a kísértéseknek, az elbizakodottságában a világ fejedelmének a területére lépett. Krisztus a második kísértést azzal verte vissza, hogy ismét idézett Mózes ötödik könyvéből, ugyanabból a könyvből, amelyikből az előző kísértése során már megszólaltatta az igét, s aminek a segítségével győzött az ördög fölött. Ezzel is megmutatva neki, hogy az elbizakodottságra való késztetése, istenkísértés volt. Ezért mondta Jézus a sátánnak: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet (Mt 4,7; MTörv 6,16).”

A harmadik kísértés talán a legerősebb: Az ördög felvitte Krisztust egy magas hegyre, és panorámaszerűen elvonultatta szemei előtt a világ országait, gyönyörű épületeit és a természet minden szépségét, elrejtve az Üdvözítő elől a bűn okozta borzalmakat. Ezúttal nyílt kártyákkal játszik. Ő akar lenni a világ Istene (vö. 2Kor 4,4), mindezt Krisztusnak adja, ha a Megváltó leborul és imádja őt. Krisztusnak ez amiatt lehetett nagy kísértés, mert úgy kínálta fel neki az ellenség az emberiség megváltását, hogy közben szakadjon el az Atyától való egységétől és engedelmességétől. Megvalósíthatná minden jó elképzelését az emberiség javára úgy, hogy közben a sátánt szolgálná. Ennél a pontnál érdemes megjegyezni, hogy Lukács evangéliumában ez a kiegészítés áll a sátán szavait illetően: „Néked adom mindezt a hatalmat, és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom; azért ha te engem imádsz, minden a tiéd lesz (Lk 4,6-7).” Ekkora pimaszságot el sem lehet képzelni, mégis létezik. Egyrészt jogilag soha sem kapott a sátán hatalmat a Földünk fölött, csupán bitorolja azt, amióta az ember elbukott az első bűnesetkor, másrészt kimutatja valódi jellemtelenségét és eltorzult személyiségének vonásait akkor, amikor ő a bukott teremtmény a Teremtő helyére akar állni. Ehhez hasonlóan jár el minden ember, amikor nem a Szentírás által megismerhető valódi, élő Istent imádja, hanem egy róla kialakított képet vagy fogalmat. Vagy amikor a világ csábításainak engedve megalkuszik Isten szavával és az Ő törvényével, a tíz parancsolattal, amikor a megélhetésére vagy más szempontokra hivatkozva inkább akar engedelmeskedni, tetszeni az embereknek, mint az Istennek. Pedig a főtanács elé idézett apostolok nyíltan megmondták a főpapnak, és az írástudóknak, és ez a bibliai alapelv ma is áll: „Inkább kell engedelmeskednünk az Istennek, mint az embereknek (ApCsel 5,29).”

Aki az Isten szavának akar engedelmeskedni, még ha emiatt hátrányban, vagy megvetésben is lesz része, az biztosan számíthat Isten védelmére; és ha vértanúságot is kell szenvednie, Krisztus feltámasztja őt az igazak feltámadásakor és magával viszi az isteni dicsőségébe (1Tessz 4,16-17; 5,24). Aki Isten szavának engedelmeskedik, annak nem eshet semmi bántódása, mint ahogyan a sátán sem taszíthatta le Krisztust a templom vagy a hegy ormáról. Jézus szerint még a hajunk szálai is számon vannak tartva és egyetlen verebecske sem esik le a fáról Atyánk tudta nélkül. Aki Istenbe vetett hittel és imával ellenáll a kísértőnek és a saját bűnös kívánságainak, az előbb utóbb győzni fog: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok (Jak 4,7-8a).”

Kedves olvasó, szívemből kívánom, hogy én is és Te is tanuljunk meg Krisztussal győzni a bűn fölött úgy, ahogyan Krisztus is győzött és erre nekünk példát adott. A győztesnek Krisztus ezt ígéri: „Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem (Jel 21,7).”

Felhasznált irodalom: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002. / Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2008. / Szent Biblia, fordította: Károli Gáspár, Bp., 2002., Biblia, az Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Kálvin János Kiadó, Bp., 2004.

Szentírás.com cikkek-

Jézus pusztai megkísértése (1. rész)

„Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odajött hozzá a kísértő és azt mondta neki: ’Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.’ De Ő ezt válaszolta: ’Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.’ 

(Mt 4,1-4; 

Krisztusnak három kísértést kellett kiállni a pusztában, és Ő mindegyik próbában győzött. Ezúttal most az első kísértésre vetünk néhány pillantást.

Jézus, mint egy harminc éves volt, amikor megkeresztelkedett a Jordán folyóban. Amint az alámerítése során kiemelkedett a vízből, az Isten dicsőségének fénye ragyogta körül. 

A Szentlélek, mint egy galamb ereszkedett rá (vö. Mt 3,16). Az égből a sokaság hallatára az Atya szózata hallatszott: „Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm (Mt 3,17b).” 

Ezt a hangot és bizonyságtételt hallotta a sátán is, aki Jézus sarkában volt gyerekkora óta, hogy valamilyen módon bűnbe vigye Őt. 

Eddig ez nem sikerül neki, bár Krisztus magára vette a meggyengült és bűnre hajló emberi természetünket, amelyet akkorra már négyezer éve gyengített a bűn. Krisztus azért ment a pusztába, hogy imával és böjttel készüljön fel a nyilvános tanítói szolgálatára, és a megváltás titkának a bevégzésére. Teljesen az Atyára hagyatkozott, így imádkozott és böjtölt negyven napon át. Ez a negyven napos ima, és böjt a számunkra elképzelhetetlen. Ám Krisztusnak a kísértőnek adott válaszából kitűnik, hogy Istennel együtt minden lehetséges. Ez a böjt nem Istenkísértés volt a számára, mert egyrészt a Szentlélek indítására vállalta, másészt pedig Jézus válaszából az is kiderül, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, hanem minden igével is, amely Isten ajkáról való (Mt 4,4; Lk 4,4). Krisztus ezzel élt teljes Istennek való átadottságban és imában, amely során az étvágyát és az emberi természetének minden bűnre hajló késztetését az Isten Lelkének az uralma alá tudta vonni.

Miért volt ez fontos, és miért volt ez az első kísértés? Azért, mert az első emberpár is ezen a ponton bukott el (vö. Ter 3,1-13), és ahol elbukott Ádám, Krisztusnak azon a ponton kellett győzni, hogy a sátán bitorolt uralma az ember és a Földünk fölött ne legyen teljes és állandó. Éppen ezért az Isten Fiának, aki valóságos isteni személy, emberként, isteni hatalma igénybevétele nélkül kellett győzni a kísértés és a kísértő fölött. Ez által tud Krisztus a példaképünkké és megváltónkká lenni, és így válik követhetővé a Mester; mert ahogyan Ő hit által győzött, nekünk is lehetőségünk van ugyan úgy Isten Lelkének erejével győzni a bűn fölött.

A sátán megvárta azt a pillanatot, amikor az Üdvözítő teljesen kimerül a böjt és a lelki küzdelem alatt, amikor az emberi szervezet negyven nap után egy utolsót kiált az ételért, mielőtt feladná és összeomlana. A bukott angyali fejedelem ekkor lépett oda Jézushoz. Krisztusnak ez az éhsége tehát nem olyan éhség volt, mint amikor mi ebéd előtt megéhezünk, és az késik egy-két órát, hanem ez az emberi szervezetének az utolsó, nagy és hangtalan kiáltása volt az eledelért. Ahogyan az Édenben Évát nem közvetlenül, hanem egy kígyót médiumként használva szólította meg az ördög, úgy Krisztus esetében is minden bizonnyal a világosság angyalaként (vö. 2Kor 11,14) jelent meg az első kísértése során, mintha őt az Atya küldte volna. Amint azonban megszólalt, már le is leplezte romlott jellemét és hitetlenségét, mert a megszólítása ezzel a szócskával kezdődött, hogy: „ha”. „Ha az Isten Fia vagy, … (Mt 4,3)”. Arra akarta rávenni Krisztust, hogy kételkedjen a keresztségekor elhangzott atyai kijelentésben, hogy Ő a szeretett Fiú, és vegye igénybe az isteni teremetői hatalmát a saját érdekében, és a sátán utasítására. Krisztus számára ez volt a nagy kísértés: az Ő isteni, teremtői hatalmát kezéhez venni, és azzal győzni, mert ezt bármikor megtehette volna. Krisztusnak ez olyan könnyen elérhető volt, mint ahogyan én felemelem a kezemet, vagy megszólalok. Krisztus a földi élete során később is, még a kereszten is magához vehette volna ezt a hatalmat (vö. Mt 27,40), leszáll a keresztről és visszatér a mennybe, de akkor mi végleg elveszünk. Ám ha ezt megteszi, ha kezéhez veszi az isteni hatalmát, amiről önként lemondott (vö. Fil 2,5-11), akkor mit mondjon az elbukott ember, és mit mondjak én. Azt mondhatnám: „Krisztusnak könnyű volt, mert Ő Isten Fia, de én csak egy ember vagyok.” Pedig Krisztus a bűn fölötti győzelemhez csak olyan eszközöket vett igénybe, amelyeket mi is igénybe vehetünk. Melyek voltak ezek: 1. Ima és böjt a Szentlélek vezetése alatt és nem fanatikusan a saját fejünk szerint. 2. Az Isten igéjével való „táplálkozás” és az Isten szavának az ereje a sátánnal szemben, amely hit által válik hatalommá. 3. Krisztus nem a saját értelmére támaszkodott - bár megtehette volna, mert Isten Fia volt, - hanem az Írásokra, azaz a Biblia szavaira, hogy mi is ezt tegyük. Ezek az eszközök a mi rendelkezésünkre is állnak. Vegyük észre, hogy ebben a küzdelemben Krisztus saját emberi természete fölött is uralkodott és győzött (vö. Zsid 5,7-9). Ezt írja a Példabeszédek könyve: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál (Péld 3,2).” Ő, aki a szavával a későbbiek során kihívta a négynapos halott Lázárt a sírból és az feltámadva kijött, megtehette volna, hogy a saját szavaival verje vissza a kísértőt. Nem tette, hogy nekünk példát adjon a győzelemre. Egyébként, az az íráshely, amelyet idézett az első kísértésre válaszul ténylegesen a saját szavai voltak, mert ezeket Mózesnek és Izrael népének mondta el még a pusztai vándorlásuk során mielőtt emberré lett volna. Ugyanis az „Úr, a te Istened” kifejezés (vö. MTörv 8,1-6) az Ószövetségben Krisztusra is vonatkozik, mivel a bűneset óta az Atya nem érintkezik közvetlenül az emberekkel, csak a Fiú által (vö. Jn 1,18; 1Jn 4,12). Jézus a pusztában tehát Mózes ötödik könyvéből idézett, és ezzel utasította el azt, hogy a saját érdekében a köveket kenyérré változtassa. Ez az eset még arra is ráirányítja a figyelmünket, hogy az Isten szavának való engedelmesség az isteni csodánál is fontosabb kell, hogy legyen a hívő ember számára. Amit a Szentírásban az Isten mond, az valóban kinyilatkoztatás. Igaz az, hogy nem szó szerint ihletett az ige, csupán a gondolat ihletett a Szentlélek által, de az ténylegesen és tisztán az Istentől van hétszeresen megtisztítva és elválasztva minden salaktól (vö. Jer 23,28-29; Zsolt 12,7). Milyen Isten lenne az kedves olvasó, aki arra sem lenne képes, hogy az ő beszédét hiánytalanul és számunkra értelmes módon közölje? Ha nem lenne arra képes, hogy a történelem folyamán minden viszontagság és a Biblia elleni támadás ellenére a Szentírás, amit a kezünkben tartunk, az ne tőle legyen? Akkor nem lenne élő Isten. Ha csak rejtjelekkel és bizonytalan módon értelmezhető üzeneteket lenne képes hozzánk eljuttatni, amelyeket csak külön beavatott csoport tud értelmezni, akkor ebben az esetben ő ténylegesen élő Isten lenne? Kizárt dolog. Ha a Szentírás a kezünkben nem az Isten hiánytalan és egyértelmű beszéde, akkor már csak az emberi mérték marad, minek a segítségével sosem lehetne eljutni a hitre és az üdvösségre, mert az emberi mérték változik és sosem tökéletes. Igaz ugyan, hogy a Szentírás olvasása és gondos tanulmányozása magasabb rendű szellemi erőfeszítést kíván, de hát az ember, gondolkodásra, és értelme használatára lett teremtve, hogy Isten szavát megértve jó döntéseket hozzon az életében, és nem arra kapta az értelmét, hogy a szórakozásokkal és az alkohollal, droggal vagy a tévé és az internet nem értelmes módon való használatával tompítsa azt. Gondoljuk végig, hogy mikor olvastuk utoljára Mózesnek azt a könyvét, amelyikből Krisztus idézett és győzött a sátán fölött, és mindjárt látni fogjuk egyik okát annak, hogy mi miért bukunk el annyiszor a bűneinkben.

Végül pedig a Szentírásnak nemcsak egyes szakaszait ajánlja Jézus, olvasásra lelki táplálékul, hanem annak minden igéjét, mert azaz Isten ajkáról való. Visszhangozzék Jézusnak ez a mondata a szívünkben egész nap: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik (Mt 4,4).” Jézus engedelmeskedett az igének, mert a negyven napos böjtje idején Isten igéjét forgatta az elméjében, imái és lelki küzdelmei során, ez volt az ő tápláléka. Így az Isten szava hatalom tudott lenni az ajkán, amitől a sátán végül is visszavonult tőle egy időre.

Felhasznált irodalom: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002. / Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2008. / Szent Biblia, fordította: Károli Gáspár, Bp., 2002., Biblia, az Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Kálvin János Kiadó, Bp., 2004.

Szentírás.com cikkek

Golgotán

„A Golgotán rólad és rólam van szó. A te és az én bűnömről. Ott menekülhetek meg, ott lehet szabaddá az életem.,,

Az Indiai-óceán térségében fellépő szökőár pusztításának az egész emberiség szemtanúja volt, így mindnyájan érintve vagyunk. Legkésőbb most tudatosulnia kellene bennünk, hogy legközelebb mi magunk válhatunk egy pusztító hullám, egy összeomló épület vagy egy politikai indíttatású terrorcselekmény áldozatává. 

A katasztrófák életünk mulandóságára emlékeztetnek, és Istenhez való megtérésre szólítanak fel. Mire építjük az életünket?

A történelem végén a Föld a mai formájában el fog pusztulni. Az ítélet napját nem jelzi majd előre semmilyen világméretű riasztórendszer. Minden meglepetésszerűen és villámgyorsan fog lezajlani: a légkör felrobban, az atomok az iszonyatos hősugárzás hatására felbomlanak, és „a föld és a rajta lévő alkotások is megégnek” 2Péter 3:10.

Sátán, valamint a bűnösök feletti ítéletet követően elkezd beteljesedni az Örökkévaló üdvtervének célja: „új eget és új földet teremt, ahol igazság lakozik.” Jel 21:1-22:5.

Ezekre az ígéretekre kell nekünk, hívő keresztényeknek ráállnunk, és az utunkat – reményteljes szívvel – Istenről bizonyságot téve tovább járnunk!”

(Rolf Höneisen: A veszélyes föld. Ethos 2005/2)

A 70 hét prófécia - A Messiás eljövetelének dátuma

A messiási próféciákból több mint 300 van. Ez a lenyűgöző prófécia, amelyet "Hetven hét prófécia" néven szoktak nevezni, kb 500 évvel előre megjövendölte a pontos idejét (év, hó, nap) annak, amikor Jézus Krisztus királyként bevonul Jeruzsálembe, majd keresztre feszítik.

Nabukodonozor babiloni király fogságban tartotta a zsidó népet. Nabukodonozor zsidókat deportáltatott Babilóniába. A zsidók 70 évet töltöttek fogságban.

Dániel ez idő alatt, kb Kr.e. 535-ben prófétálta a következőket:
Dániel próféciája

Dán. 9.25-26 "Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben. A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. "

A próféciából világosan látszik, hogy egy meghatározott idő múlva a Messiást (Felkentet) megölik, a város (Jeruzsálem) és a szenthely (A Templom) le lesz rombolva. Az egy jól ismert történelmi tény, hogy néhány évvel Krisztus keresztre feszítése után, 70-ben a rómaiak teljesen lerombolták Jeruzsálemet és a templomot. Tehát a Messiást Jeruzsálem és a templom lerombolása előtt ölik meg.
A zsidó v. bibliai időszámítás

Tudni kell, hogy a zsidó ill. a biblia időszámítás alapja a Hold járásához igazított naptár és az abban kitüntetett helyet elfoglaló ünnepnapok, amelyek nem csupán a mezőgazdasági munka fázisaival függenek össze, hanem a zsidó történelem üdvtörténetileg is meghatározó jelentőségű eseményeire emlékeztetnek.
Manapság használatos időszámításunkhoz képest további eltérést jelent az, hogy a Biblia 30 napos holdhónapokkal és 360 napos holdévekkel számol.
Az Ószövetségben a hónapok újhold napján kezdődtek, amelyet a papok kürtzengéssel jeleztek. Márpedig az újhold - egy fél nappal fölfelé kerekítve - harmincnaponként áll be.

A Jelenések könyvében ugyanazon időszakot hol 42 hónapnak, hol 1260 napnak olvassuk, ami azt jelenti, hogy 30 napos hónappal számolhatunk:
Jel. 11.2-3 "De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig. "

A próféták e sajátos hetes számrendszerben számolták az időt, amit az is mutat, hogy a Jelenések fent említett időszakait egy helyütt "időnek, időknek és az idő felének" is nevezi, amely 1+2+0,5 = 3,5 évet jelent. Ez viszont pontosan fele a hétéves ciklusnak.

(Az özönvízről szóló beszámolóban azt találjuk, hogy Isten Igéje öt hónapról beszél (a második hónap 17. napjától a hetedik hónap 17. napjáig), ez 150 nap (1Móz 7,11.24; 8,4). Később azt látjuk, hogy egy „gyászhónap" mindig 30 napból állt (4Móz 20,29; 5Móz 21,13; 34,8)).

Nézzük meg úrja Dániel próféciáját:

Dán. 9.25-26 "Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben. A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. "


A Dán. 9.26-ben használt szó a hét-re a "heptah" és nem a "sabua".
A "sabua" = 7 darabot jelent (nem ez van használva itt)
A "heptah" = sorozata a heteknek

Tehát a "hét hét és hatvankét hét" jelentése 7+62 darab 7-holdéves periódust jelent jelent.

Dániel próféciája szerint a Jeruzsálem újjáépítésére kiadott királyi rendelet kiadásától számítva a Messiás haláláig 7 + 62 = 69 "hét" fog eltelni.
Dániel itt az előbb már említett prófétai évhetekben számol (1 db prófétai "hét" = 7x360 nap = 2520 nap = kb 6.899 naptári év.

Mivel 1 csillagászati év pontosan 365 nap, 5 óra, 48 perc, 45.975 másodperc, azaz kb 365.24219879 nap,
ezért a prófécia szerint a rendelet kiadásától a Messiás megöléséig 69 x 7 x 360 nap = 173880 nap = 173880 / 365.24219879 év = 476.067662981 csillagászati év van hátra.
Artaxerxes király rendelete Jeruzsálem újraépíttetéséről

Történelemi tény, hogy Jeruzsálem újjáépítésére I. Artaxerxes Longimanus perzsa király (uralkodott Kr.e. 465-424) adta ki az engedélyt.

Továbbá a Bibliából tudjuk, Nehemiás könyve 2. fejezete szerint, hogy Artaxerxes az uralkodása 20. évében, a Nisszan hónap elején adta ki.


Neh. 2.1-5 "És lőn a Niszán nevű hóban, Artaxerxes királynak huszadik esztendejében, bor vala ő előtte és én fölvevém a bort, adám a királynak; azelőtt pedig nem voltam szomorú ő előtte. És monda nékem a király: Miért szomorú a te orczád, holott te beteg nem vagy? Nem egyéb ez, hanem szívednek szomorúsága! És felette igen megfélemlém. Akkor mondék a királynak: Örökké éljen a király! Miért nem volna szomorú az én orczám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye, pusztán hever és kapui megemésztettek tűzben?! És monda nékem a király: Mi az, a mit kívánsz? És könyörgék a menny Istenéhez. És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak és ha kedves előtted a te szolgád, azt kérem, hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem *azt! "


A rendeletet tehát Artaxerxes Kr.e. 465 + 19 = Kr.e. 444 adta ki a Nisszan hónapban.
(Azért +19, mert Kr.e 465-ben az uralkodásának az 1. éve van, nem pedig a 0-dik)

A történelem és Dániel próféciája szerint Kr.e. 444 + 69 x 7 x 360 / 365.24219879 év + 1 év = Kr.u. 33-ban kell a Messiás meghalni!
(A +1 év azért kell, mert Kr.e.1 után rögtön Kr.u. 1 jön, nem pedig a 0-dik év)


Tibériusz császár, Keresztelő János és Jézus

A messiás halála az Újszövetség szerint is Kr.u. 33. Nézzük meg!

Lk. 3.1-3 "Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Ponczius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás, Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában, És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bűnöknek bocsánatjára; "

A Történelem könyv szerint Tibérius Kr.u. 14-ben kezdett uralkodni. Keresztelő János tehát Kr.u. 28 vagy 29-ben kezdett tevékenykedni.
(Azért lehet Kr.u.29, mert ha Tibérius Kr.u. 14-ben pl május-ban kezdett el uralkodni, akkor uralkodásának 15. éve Kr.u. 28 május-tól Kr.u. 29-áprilisig tart)

Jézus Krisztus nem sokkal Keresztelő János színrelépése után kezdte el nyilvános szolgálatát.

Jézus szolgálata kb 3.5 évig tartott, tehát ha 29-ben kezdte, a második félévben, akkor a 3 és fél év miatt Kr.u. 33-ban ért véget Jézus szolgálata, és ez az év lesz a halálának az éve.

A Messiás halálának napra pontos megjövendölése

A pontos hónap és nap kiszámításához pedig nézzük meg hogy Artaxerxész a rendeletét a Niszan hónap -ban adta ki:

Neh. 2.1 "És lőn a Niszán nevű hóban, Artaxerxes királynak huszadik esztendejében, bor vala ő előtte és én fölvevém a bort, adám a királynak....

A Niszan egy holdhónap a héber naptárban. Nisszan a mi naptárunk március és április közé esik, méghozzá a telihold éjszakája utáni első nappal kezdődik. A csillagászati naptárak azt mutatják, hogy Nissan 1-e az Kr.e. 444 évben március 5-re esett.

Tehát Artaxerxes király rendeletének kiadása Kr.e. 444. évben március 5.

A zsidók a húsvétot Nisszan hónap 14-én ünnepelték, Krisztus ezen a napon lett keresztre feszítve.

Jn. 19.14 "Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!"

Csillagászok szerint ez a nap március 30-ra esett Kr.u. 33-ban.

Tehát Krisztus keresztrefeszítése: Kr.u. 33. március 30. reggel 06:00 óra.

Ezek után nézzük meg Dániel próféciáját hogy mit mond e két időpont távolságáról!

Egy csillagászati év pontosan 365 nap, 5 óra, 48 perc, 45.975 másodperc. Ez kb 365.24219879 nap.
Tegyük fel, hogy Artaxerxész a rendeletét az adott napon délután 13:00 órakor adta ki. Ezt nem tudjuk, de reális lehet.
Ekkor számoljunk:

Kr.e 444. március 5. 13:00 óra + 69 x 7 x 360 / 365.24219879 + 1 év = Kr.u. 33. március 30. reggel 06:00 óra.
Mert 69 x 7 x 360 / 365.24219879 év = 476.067662981 év = 476 év + 24 nap + kb 17 óra.
0.067662981 év = 24.7133759 nap, 0.7133759 nap az kb 17 óra.
A +1 év azért kell, mert Kr.e.1 után rögtön Kr.u. 1 jön, nem pedig a 0-dik év.

Dániel próféciája tehát napra, és szinte órára pontos!

Jézus Krisztus kereszthalálának napját Dániel próféta pontosan megjövendölte.

Forrás: http://www.christiantruthanditsdefense.org/Messianicprophecy

John Maisel - Isten-e Jézus?

Létezik-e Isten? - Ezzel a kérdéssel ellentétben, azt nagyon kevesen kérdezik meg, hogy Jézus létezett-e. Általánosan elfogadott, hogy Jézus valóban ember volt aki a Földön járt Izraelben 2000 évvel ezelőtt. A vélemények ott oszlanak meg, amikor Jézus személyisége kerül szóba. Majdnem mindegyik vallás azt tanítja, hogy Jézus egy próféta volt, vagy egy bölcs tanító, esetleg egy "isteni" ember. Azonban a Biblia szerint Jézus végtelenszer több volt ezeknél...

Ő tőle, Ő általa és Ő reá nézve vannak mindenek." Róm. 11,36

C.S. Lewis "Keresztény vagyok" című könyvében írta a következőt: "Itt próbálom meg elejét venni annak, hogy bárki is azt az igazán ostoba dolgot állítsa, amit sok ember mond Róla: "Kész vagyok elfogadni Jézust mint az erkölcs nagy oktatóját, de nem fogadom el állítását, hogy Isten.’ Ez az, amit nem szabad mondanunk. Az olyan valaki, aki csak ember volt, és olyanokat mondott, mint Jézus, nem lenne nagy, erkölcsi tanítómester. Az vagy eszelős volna – egy szinten azzal, aki magát buggyantott tojásnak tartja --, vagy pedig maga a pokol ördöge. Választanunk kell. Vagy Isten Fia volt ez az ember és ma is az, vagy őrült, s valami annál is rosszabb. Elzárhatjuk, mint egy bolondot, leköphetjük, megölhetjük, mint egy démont; vagy lába elé borulhatunk, és Urunknak, Istenünknek nevezhetjük. De ne huzakodjunk elő semmi olyan leereszkedő zagyvasággal, hogy nagy erkölcstanító volt. Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. Nem volt szándékában."

Tehát kinek mondta magát Jézus? Minek mondja őt a Biblia? Először is nézzük meg Jézus szavait a Jn 10.30-ban:
"Én és az Atya egy vagyunk."

Elsőre ez nem úgy tűnik, mint annak kijelentése, hogy ő Isten. Viszont figyeljük meg a zsidók reakcióját az állítására:

"Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat." (Jn 10.33).

A zsidók megértették, hogy Jézus Istennek mondta magát. A következő versekben Jézus nem javítja ki a zsidókat, nem mondja, hogy "Nem teszem magam Istenné." Ebből is látszik, hogy Jézus valóban Istennek mondta magát, amikor azt állította, hogy "Én és az Atya egy vagyunk." (Jn 10.30). Van még egy példa a Jn 8.58-ban, itt Jézus azt mondta a zsidóknak:


"Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok."

Ezt hallva a zsidók köveket ismét ragadtak, hogy megkövezzék Jézust (János 8.59). Jézus kijelenti az azonosságát mint "én vagyok", ez egy direkt utalás volt Istennek az Ószövetségben használt nevére (2Móz 3.14). Miért akarták volna a zsidók újra megkövezni Jézust, ha nem mondott volna valami istenkáromlót, konkrétan azt, hogy ő Isten?

"Isten volt az Ige." (Jn 1.1) "Az Ige testté lett" (Jn 1.14)

Ez a két ige egyértelműen megmutatja, hogy Jézus az emberi testben megjelent Isten. Tamás, Jézus tanítványa azt mondta neki:

"Én Uram, és én Istenem" (Jn 20.28).

Jézus nem javította ki. Pál apostol úgy beszél róla, mint

"a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus" (Tit 2.13).

Péter apostol hasonlóan beszél:

"Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus" (2Pt 1.1).

Isten, az Atya szintén tanúsítja Jézus teljes azonosságát: "hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz." Az ószövetségi próféciák Krisztusról szintén istenségét támasztják alá:

"Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!" (Ézs 9.5)

Tehát amint C. S. Lewis is érvelt, a Jézusban, mint jó tanítóban való hit nem igazi vélemény. Jézus tisztán és tagadhatatlanul Istennek mondja magát. Ha ő nem Isten, akkor vagy hazug, és akkor nem próféta, jó tanár, vagy isteni ember. Azért, hogy Jézus szavait félremagyarázzák, modern "tudósok" azt állítják, hogy a "valódi, történelmi Jézus" sok mindent nem mondott, amit a Biblia neki tulajdonít. Hogyan lehet egy "tudósnak", aki kétezer évnyire van Jézustól, jobb látása arról, hogy ő mit mondott vagy nem mondott, mint azoknak, akik vele éltek, vele szolgáltak, és hallgatták magának Jézusnak a tanításait (Jn 14:26)?

Miért olyan fontos kérdés Jézus azonossága? Miért számít, hogy Jézus Isten volt-e vagy sem? A legfontosabb ok, amiért Jézusnak valóban Istennek kellett lennie az, hogy ha Ő nem Isten, akkor a halála nem volt elégséges fizetség az egész világ bűneinek büntetésére:

"mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is." (1Jn. 2.2)

Egyedül Isten tudott csak kifizetni egy ilyen végtelen büntetést:

Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.(Róm 5.8)
Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. 

(2Kor. 5.21)

Jézusnak Istennek kellett lennie, különben nem tudta volna kifizetni az adósságunkat. Jézusnak embernek kellett lennie, hogy meg tudjon halni. Az üdvösség egyedül Jézus Krisztusban való hit által elérhető! Jézus istensége az, amiért ő az egyetlen útja az üdvösségnek. Isteni volta miatt mondta:

"Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Jn 14:6)

Imádkozás – Jézus nevében

Mt 6. 5 És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. 6 Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. 7 És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. 8 Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.

Képmutatás <- szándék, indíték, Isten keresése, közelhúzódás

Belső szoba – zavaró körülmény kizárása

Sok beszéd <- lényegre törően

Jól tudja – magasabb cél, kapcsolatért, én is tudjam, észrevegyem, hálát adjak

Jézus nevében – már életében imádkozták a Miatyánkot - nem a nevében volt.

Jn 16. 23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. 24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.

Azon a napon – előretekint a kereszt utánra, SzSz eljön majd.

Név: valakinek a lényege, azonossága, teljesen kinyilatkoztatva

JK nevében: kinyilatkoztatásnak megfelelően, hatalmában, értékében, erejében, gazdagságában, elvégeztetett

Zsid 1. 3 A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, olyan nevet örökölt..

Fil 2. 9 Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; 10 Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. 11 És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

JK nevében – hogyan tudhatom?

Ef 6. 18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,

SzSz ihlette-e?

Júd 1. 20 Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, 21 Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre.

Atyához imádkozunk, Jézushoz – de nem SzSz-hez (Ő segítségével)

Róm 8. 26 Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

Önző, balgatag kérések – kizárva, DE

Jó kérés sem mindig hallgattatik meg – mert NEM az Ő nevében van. Hogyan?

pl. Ébredés Mo-on? Jó, de Ő nem most akarja.

Kérni: kiváltság és felelősség

Nem értjük meg az akaratát – megalázó, DE

Fil 4. 6 Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. 7 És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

eredmény? megőríz -> Jn 17.15(nem azt kérem … őrízd meg őket a gonosztól)

Hálaadással – de ez még nem Jézus nevében!

Jn 15. 7 Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.

Ima elemei:

Imádat, bűnvallás, kárpótlás/helyreállítás, hálaadás, megbocsátás, egység, hit, könyörgés, alázat

Alázat: nem Istent alacsonyítom le magamhoz, - felemelkedem (érzéseim, akaratom – egy legyen az Övével)

Történet: beteg asszony – mit kérnél? Élj v. hogy meghalj? – amit Ő akar (vs. Ezékiás)

Jézus imái: Jn 17 – csodálatos

Mt 11. 25 Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. 26 Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.

Krisztus érdeméért – ez jó indok

Isten dicsőségéért

Jn 14. 13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.

Ima: Vedd el a szívemet, mert nem tudom átadni. Azután tartsd meg, mert én nem tudom Neked megtartani. Őrízz meg önmagamtól!

Velünk az Isten-

Mit kell tennem, hogy örök életem legyen?

Tenni semmit nem kell, viszont fogadjuk el Azt, amit Jézus Krisztus tett értünk. Isten szeretné ajándékba adni az Örök életet, azért mert szeret minket. A döntés azonban a miénk, hisszük-e és akarjuk-e?

Isten arra vágyik, hogy az örökké tartó kapcsolatod Vele megkezdődhessen. Szeretné, ha ebben a szeretetbeli kapcsolatban elkezdenéd megismerni őt. Hiszen ez a földi és az azutáni örömteli életünk igazi célja. Arra lettünk teremtve, hogy Vele legyünk kapcsolatban, közösségben. Ha szívedből szeretnéd, mondd el Istennek:

Istenem, már értem, hogy bűnös vagyok, és nem tudnám ki­ér­de­mel­ni azt, hogy hozzád mehessek a mennybe. Te igazságos vagy és emiatt nem tudsz szemet hunyni afölött, hogy a bűnöm büntetést érdemel. De most már tudom, hogy te kegyelmes is vagy és hogy nagyon szeretsz engem! Hisz ezért küldted el Fiadat, Jézus Krisztust, hogy elvállalja a büntetést helyettem, hogy kifizesse halálával az én adósságomat! Atyám, eddig a saját utamon jártam, de most bocsásd meg a vétkeimet, megbánom őket, és nézz Fiadra, Krisztusra - ő fizetett helyettem! Drága Jézus, most már hiszem és köszönöm, hogy meghaltál helyettem a kereszten, légy az én Megváltóm, légy az Uram, és költözz a szívembe! Gyere be az életembe! Maradj velem örökre, és sose hagyj el, ahogy ígérted! Istenem, köszönöm Neked az örök élet ajándékát, a te Fiad által, Ámen.

Ha szívből elmondtad ezt a rövid imát, akkor meghoztad életed legfontosabb döntését! Elfogadtad Isten ajándékát: az Örök Életet a mennyben, ami valóban ajándék és nem vesztheted el. Emiatt lehet nyugodalmad és igazi örömöd és kezdődhet meg a csodálatos és új életed, immár kapcsolatban Istennel. Olvasd a Bibliát és beszélgess Isteneddel, ismerd meg őt személyesen!

95 dolog, amit Isten biztosít a hívőnek a megtérés pillanatában

Két kategória van: helyzeti és tapasztalati

Helyzeti (68 dolog, amit nem érezhetünk, de tény)
Tapasztalati (27 dolog, amit kapásból megtapasztalhatunk)

Helyzeti
1. Eleve ismert bennünket - Róm.8:29; 1Pt.1:12
2. Ő választott minket - Róm.8:33; Kol.3:12; 1Thessz.1:4; Tit.1:1;1Pt.1:2
3. Eleve elrendelt minket - Róm.8:29-30; Ef.1:5; Ef.1:11
4. Választottak vagyunk - Mt.22:14; 1Pt.2:4
5. Elhívott minket - 1Thessz.5:24
6. Megbékéltetett minket magával - 2Kor.5:18-19; Kol.1:20
7. Megbékéltünk Istennel - Róm.5:10; 2Kor.5:20
8. Isten megváltott minket - Róm.3:24; Kol.1:14; 1Pt.1:18.
9. Szellemileg újjá születtünk - Jn.3:7; 1Pt.1:23
10. Megújultunk - Jn.13:10; 1Kor.6:11; Tit.3:5
11. Igazzá tett minket - Róm.3:22; 1Kor.1:30; 2Kor.5:21; Fil.3:9
12. Isten igazságossága nekünk adatott és rajtunk van, mert hiszünk - Gal.3:22
13. Megigazított - Apcsel.13:39; Róm.3:26; Róm.5:1; Róm.8:30; 1Kor.6:11; Tit.3:7
14. Megdicsőített - Róm.8:30
15. Fiává / lányává fogadott - Róm.8:15; Róm.8:23
16. Teljesek vagyunk Őbenne - Kol.2:10
17. Megszentelt minket - 1Kor.1:30; 1Kor.6:11
18. Megbocsátott nekünk - Apcsel.10:43; Róm.4:25; Kol.1:14; Kol.2:13; Kol.3:13; Ef.1:7; Ef.4:32; 1Pt.2:24
19. Megelevenített - Ef.2:1; Kol.2:13
20. Tökéletesekké tett minket - Zsid.10:14
21. Elfogadott minket - Ef.1:6; 1Pt.2:5
22. Alkalmasakká tett - Kol.1:12
23. Megfeszítettünk Krisztussal - Róm.6:6; Róm.6:8; Gal.2:20; 1Pt.2:24
24. Eltemettettünk Krisztussal - Róm 6:4; Kol.2:12
25. Feltámadtunk Krisztussal - Róm.6:4; Ef.3:6; Kol.2:12
26. A Szellemtől születtünk - Jn.3:6
27. Megkereszteltettünk a Szellem által - 1Kor.12:13; 1Kor.10:17
28. Isten Szelleme lakozik bennünk - Jn.7:39; Róm.5:5; 8:9; 1Kor.6:19; 2Kor.1:21; Gal.6:4; 1Jn.3:24
29. Megpecsételtettünk a Szellemmel - Jn.7:39; 2Kor.1:22; Ef.1:13; Ef.4:30
30. Istenben vagyunk - 1Thessz.1:1
31. Krisztusban vagyunk - Jn.14:20
32. A Szellemben vagyunk - Róm.8:9
33. Meghaltunk a törvénynek - Róm.7:4
34. Megszabadultunk a törvénytől - Róm.6:14; Róm.7:6; 2Kor.3:11; Gal.3:25
35. Krisztusban körülmetéltettünk - Róm.2:29; Fil.3:3; Kol.2:11
36. Közelvalókká lettünk Istenhez Krisztus vére által - Ef.2:13; Jak.4:8; Zsid.10:22
37. Megszabadultunk a sötétség hatalmából - Kol.1:13; Kol.2:13-15
38. Nem maradunk a sötétségben - Jn.12:46
39. Általvitettünk az Ő szerelmes fiának országába - Kol 1:13
40. Az Atya Krisztusnak adott minket ajándékként - Jn.17:6; Jn.17:11-12; Jn.17:20; Jn.10:29
41. Életet ad nekünk az Ő nevében - Jn.20:31
42. Örök életet ad az Ő fiában - Jn.3:15-16; Jn.3:36; Jn.5:24; Jn.6:47; Jn.11:25; 1Jn.5:11-12
43. Soha meg nem halunk - Jn.11:26

Amit Ő a hívőnek jelent
44. Jézus Krisztus a mi engesztelő áldozatunk - Róm.3:25-26; 1Jn.2:2
45. Jézus a mi alapkövünk - Ef.2:20; 1Kor.3:11; 2Kor.1:21
46. Jézus Krisztus a mi életünk - Kol.3:4
47. Ő a mi fejünk - Kol.2:10
48. Ő a mi férjünk - Ef.5:25-27;2Kor.11:2
49. Ő a mi szószólónk - 1Jn.2:1
50. Ő a mi atyánkfia - Zsid.2:11
51. Ő a mi barátunk - Jn.15:15

Amivé Ő minket tesz
52. Isten fiai vagyunk - 2Kor.6:18; Gal.3:26; 1Jn.3:3
53. Új teremtés vagyunk - 2Kor.5:17; Gal.6:15
54. Az Ő Testének tagjai vagyunk - 1Kor.12:13.
55. Az Ő menyasszonya vagyunk - Ef.5:25-27
56. Szentek vagyunk - 1Pt.2:9
57. Mi vagyunk az Ő szent papsága - 1Pt.2:5;9
58. Az Ő királyi papsága vagyunk - 1Pt.2:9; Jelen.1:6
59. Választott papság és kiváltképpen való nép vagyunk - Tit.2:14; 1Pt.2:9
60. Az Ő öröksége vagyunk - Ef.1:18
61. Isten épülete vagyunk - 1Kor.3:9
62. Mennyi állampolgárok vagyunk - Luk.10:20; Ef.2:19; Fil.3:20; Zsid.12:22
63. Az Ő munkatársai vagyunk - 1Kor.3:9; 1Kor.6:1
64. Krisztus követei vagyunk - 2Kor.5:20
65. Isten szolgái vagyunk - 2Kor.3:3; 2Kor.3:6; 2Kor.6:4
66. Az Ő cselédei vagyunk - Gal 6:10; Ef.2:19; 3:15
67. Az Ő atyjafiai vagyunk - Zsid.2:11
68. Most világosság vagyunk az Úrban - Ef.5:8; 1Thessz.5:4

Tapasztalati (27 dolog, amit érezhetünk is)
69. Nincs kárhoztatás a hívő számára - Róm.8:1; Jn.3:18; Jn.5:24; 1Kor.11:32
70. A bűneink megbocsátattak - 1Pt.2:24.Róm.4:25
71. Megeleveníttettünk - Ef.2:1; Kol.2:13
72. Menetelünk van Istenhez - Róm.5:2; Ef.2:18; Zsid.4:14-16; Zsid.10:19-20
73. Szeret minket - Jn.3:16; Ef.2:4; Ef.5:2
74. Kegyelmet ad nekünk - Ef.2:8
75. Nekünk adja az Ő hatalmát - Ef.1:19; Fil.2:13
76. Hűséges mihozzánk - Fil.1:6; Zsid.13:5
77. Nekünk adja az Ő békességét - Kol.3:15
78. Reménységet ad - Ef.1:18
79. Minden szellemi áldást nekünk ad - Ef.1:3
80. Nyugodalmat ad - Zsid.4:3
81. Örömet ad - Róm.15:13; l.Pt.1:8
82. Megvigasztal - 2Thessz.2:16
83. Esedezik értünk - Zsid.7:25; Zsid.9:24; Róm.8:34
84. Megtart minket - Róm.5:2
85. Tanít minket - Tit.2:12-13
86. Megvált minket - Róm.1:16
87. Örökséget ad nekünk - Ef.1:14; Kol.3:24; Zsid.9:15; 1Pt.1:4
88. Közösségünk van vele - 1Kor.1:9; 1Ján.1:9
89. Hű hozzánk a szenvedésben - Róm.8:18; Fil.1:29; Kol.1:24; 1Thessz.3:3; 2Tim.2:12; 1Pt.2:20; 1Pt.4.12-13
90. Isten beszéde munkálkodik mibennünk - 1Thessz.2:13
91. Nem szégyenülünk meg - Róm.9:33; Róm.10:11
92. Nem szomjúhozunk soha többé - Jn.6:35
93. Nem szégyeníttetünk meg - 1Pt.2:6.
94. Legyőzzük a világot - 1Jn.5:5
95. Az Ő hatalma felséges nagysága irántunk van, akik hiszünk - Ef.1:19

Velünk az isten!

Franklin Graham üzenete Magyarországnak

Franklin Graham világhírű evangélista utolsó üzenete 2012-ben Magyarországnak, a magyar embereknek, és másoknak is... :)

(Több mint 36000 hallották! Több mint 2700 döntés Jézus Krisztus mellett!)

Lehetőséget szeretnék adni arra, hogy mindenki, aki szeretne bizonyos lenni abban, hogy Isten kezében biztonságban van, eljuthasson erre a bizonyosságra. Ha úgy vagy itt ma este, hogy nem vagy biztos benne, nem tudod, hogy Jézus Krisztus a személyes megváltód-e, akkor nem sokára arra foglak hívni, hogy állj fel a székedről és gyere ide előre a színpad elé, hogy megvalld a bűneidet Istennek, hogy bűnbocsánatot nyerj tőle és befogadd Jézus Krisztust, hit által a te szívedbe, a te életedbe.

Azt is szeretném elmondani, hogy miért? Azért mert van LELKED is!

A Biblia azt mondja, hogy mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, a lelkében pedig kárt vall?
Vagy mit adhat az ember váltságdíjul az ő lelkéért?
A Biblia azt mondja, neki, hogy az Úr Isten az embert a Föld porából formálta, és élet leheletét lehelte az orrába, így lett az ember élőlélekké. Van lelked és szellemed, aki benned él.

A Biblia azt is mondja neki, hogy mindenkinek váltságdíjat kell adni a lelkéért az Úrnak.

Azt is mondja nekünk a Biblia, hogy a vér a benne lévő lélek által szerez engesztelést.

A Biblia azt is mondja nekünk, hogy senki sem válthatja meg az atyja fiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek, mert olyan drága az élet váltsága, nem fizetheti meg senki, soha. Mert a lélek megváltása drága dolog.

A Biblia azt mondja, hallgassatok rám, és a lelketek élni fog.

Ma este szeretném, hogy ha meghallanátok ezt, meghallanátok az Isten Igéjét, az Isten figyelmeztetését. Isten az, aki szeret téged, Ő az, aki teremtett téged, Ő az, aki létre hozott téged, és ott benned él a lélek, és ez a lélek abban a veszélyben van, hogy egy örökkévalóságra elszakad az Istentől. De ma este bizonyosságra juthatsz a felől, hogy a lelked biztonságban lehet az Istennél. Néhány perc múlva erre foglak hívni, hogy állj fel, gyere ide előre, és add át az életed Jézusnak, készüljetek erre.

A lélek nem ugyanaz, mint az embernek a teste. Az emberi test a föld porából lett. Emlékszem rá, hogy Ruandában jártam az ottani polgárháború idején. Abban a polgárháborúban sok, sok ezer embert megöltek, úgy saccolják, hogy körülbelül egymillió ember halt meg akkor. Emlékszem rá, hogy egy mezőn mentünk keresztül, és ez a mező telve volt, feddve volt holttestekkel. Már jó ideje ott voltak ezek a halott testek. Emlékszem, hogy odamentem néhány testhez, hogy közelebbről is szemügyre vegyem őket. Szó szerint bele morzsolódtak már a földbe.

A Biblia azt mondja, hogy a Föld porából vétettünk, körülbelül 206 csontból rakott össze bennünket az Isten, több mint hatszáz izom mozgat bennünket.

Mégis a test, még sem egyenlő azzal, aki valójában vagy, mert ebben a testben él a lelked és a szellemed. A lelked az, aki kinéz a szemedből, és csodálattal nézi ezt a világot, ő az, aki hallja azt, amit mondanak neked, és ezt az igazi énedet soha nem fogják eltemetni. Egy soha el nem múló, soha meg nem haló, soha meg nem semmisülő lélek vagy. A lelked mindaddig létezni fog, amíg az Isten létezik.

A Biblia azt mondja, mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

Nem olyan régen a nemzetközi űrállomás gyakran megjelent a hírekben, úgyhogy egy kicsit hallottunk, tudunk a világűrről, a csillagokon túli világról.

De nem azért vagyok itt ma este, hogy a csillagokon túli világról beszéljek, hanem azért, hogy a bennünk lévő világról beszéljek, az ember lelkéről.

Isten az, aki megteremtett téged, a föld porából formázta meg az első embert, így lett az ember, élő lélekké. Nem azt olvassuk a Bibliában, hogy pusztán testé vált, vagy agy lett belőle, persze megvoltak ezek is, hanem egy élő lélekké vált, és te is az Isten képmására lettél teremtve, ahogy a Biblia mondja. És mi haszna, mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri?

Egy léleknek az értéke az egész világ értékéhez van hasonlítva, de hogyan tudnád felfogni, egyáltalán hogy mi a világnak az értéke? Ha az ember számba veszi az összes ismeretet, az összes számítógépet, az összes Apple telefont, valamennyi gazdasági hatalmat, valamennyi katonai hatalmat, az összes nyersolajat, ami van a világon, az összes aranyat, amivel rendelkezünk, az összes pénzt, gazdagságot. A te lelked értékesebb mindennél, mindezeknél együttvéve. Ennyire fontos Istennek, értékes Istennek a te lelked. Egy ember eljuthat oda, hogy mindent megvalósít, amit egy életben meg lehet valósítani. Mindent elérhet, amiért dolgozott, de ez semmi ahhoz képest, amennyit a lelke ér. A lelked azért ilyen értékes, mert örökkévaló! A Biblia azt mondja, hogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. Dennis a kedves gitáros nem olyan régen itt állt a színpadon, láttuk, hogy milyen nagy és milyen erős ember. Mindannyian szeretnénk olyan nagyok, és erősek lenni, mint ő.

Úgyhogy, lehet, hogy ennek megfelelően a legszigorúbb diéta szerint étkezel, koleszterin szegény, zsírszegény, nátriumszegény, rostokban gazdag -, lehet, hogy mindennap sportolsz is, de akkor is egy nap meg fogsz halni.

A Biblia azt mondja, hogy elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, aztán pedig ítélet következik. Azon a napon, majd ott kell állni az Isten előtt, eljön a nap, mikor meg kell állnunk majd előtte és számot kell adnunk az életünkről. Ezért fontos értenünk, hogy a lelkünk a bűn miatt elveszett. A bűn az egész emberiségre hatással lett. Mondhatod azt, hogy Franklin, mire gondolsz, amikor azt mondod, hogy bűn, mit értesz ez alatt?

A Bűn az Isten törvényeinek, normáinak, való engedetlenség.

Az Isten törvényei, normái, ugyan azok voltak, 10 ezer évvel ezelőtt, ugyanazok ma, és ugyanazok lesznek 10 ezer év múlva is. De mondhatod azt, de mégis is, mire gondolsz?

Hazudni, bűn Isten ellen. Hazudtál már? Akkor bűnös vagy!

Mindannyian vétkeztünk, mindannyian hazudtunk.

A Biblia azt mondja, hogy a bűn zsoldja a halál.

A lopás, is Isten elleni vétek. Másoknak a tulajdonát megkívánni, az is Isten elleni bűn.

Más istenek imádata az egy igaz Istenen kívül, az is bűn.

Nem tisztelni apádat és anyádat, az is bűn.

Ölni, meggyilkolni valakit, az is bűn az Isten ellen.

Mondhatnád azt, hogy Franklin, de ha itt valaki megöl valakit, akkor börtönbe vetik érte. De tudjátok, Isten eszemében az abortusz is gyilkosság. Lehet, hogy sokan vannak itt ma este, aki vétkesek ebben. De szeretném, hogyha tudnátok, megértenétek ma este, hogy Isten szeret, és meg akar bocsátani neked!

De oda kell jönnöd hozzá, Jézus Krisztuson keresztül.

A házasságtörés, a paráznaság is Isten elleni vétek.

Mindenfajta szexuális kapcsolat, ami kívül esik egy férfi és egy nő házassági kapcsolatán, az bűn az Isten ellen. Mindannyian vétkeztünk, és híjával vagyunk az Isten dicsőségének.

A Biblia azt mondja, hogy a bűn zsoldja a halál, de Isten kegyelmi ajándéka az örök élet Jézus Krisztusban, ami Urunkban. A bűneid elválasztanak az Istentől, elválasztják a lelkedet az Ő jelenlététől. Jézus Krisztuson kívül a lelked nem csak elveszett, de örökkévaló pusztulásra van ítélve.

De a Biblia azt mondja, hogy Isten türelmes hozzánk, nem azt akarja, hogy bárki elvesszen, hanem azt hogy mindenki megtérjen!

Ma este lehetőséget fogok adni néhány perc múlva arra, hogy megvalld a bűneidet Istennek, hogy kérd az Ő bűnbocsánatát, hogy elmond Neki, hogy sajnálod és meg akarsz térni a bűneidből. Megadom a lehetőséget, hogy befogadd Krisztust az életedbe, a szívedbe.

A Biblia azt mondja nekünk, mert, úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Jézus ezt mondta, Én vagyok az út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. A mi bűneink, azok, amik elválasztanak bennünket az Istentől. De Isten elküldte az Ő Fiát, Jézus Krisztust, erre a Földre, hogy megmentsen. Az Ő célja, ami miatt eljött erre a Földre, az volt, hogy megkeresse, és megtartsa azt, aki elveszett. Amikor Jézus Krisztus eljött erre a Földre, akkor magára vette a bűneidet, hogy felvigye a keresztre. Ott a kereszten kiontotta a vérét, és meghalt a bűneidért, eltemették a bűneidért.

De a harmadik napon Isten feltámasztotta az Ő Fiát, életre keltette Őt. Jézus Krisztus nem halott, él és itt van ma este is, és meg fog bocsátani neked ma este is, és meg fog tisztítani a bűneidtől ma este is, ha hajlandó vagy befogadni őt az szívedbe, az életedbe, hit által. Jézus azt mondta, Én vagyok az út, én vagyok az igazság, és senki sem mehet az Atyához csak is általam.

Nem sokára erre foglak hívni, készüljetek rá. Sokan felteszik a kérdést, tényleg szeret engem az Isten? Megbocsáthatja nekem azt, amit elkövettem?

Igen, szeret téged! Igen! Igen, meg akar bocsátani neked!

Tudtad, hogy Istenek terve van, célja van az életeddel?

Szeretne közösségben lenni veled.

Lehet, hogy azt mondod, de Franklin, én már próbáltam imádkozni, és olyan volt, mint hogyha a falnak beszéltem volna, visszapattantak az imádságaim.

Az oka annak, hogy ez így volt az a bűn! A bűneink elzárják az utat az imádságaink elől. Az Isten, szent Isten, nem tud a bűnre tekinteni, ezért küldte el az Ő Fiát, Jézus Krisztust, hogy magára vegye a mi bűneinket, és felvigye a keresztre, és ott kiontotta az ő vérét. Ott halt meg, úgy halt meg, ahogy nekem kellett volna. A te helyeden is meghalt, ennyire szeret téged is, minket, az Isten. Ennyire értékes a te lelked Istenek, hogy elküldte az Ő egyszülött Fiát, hogy megmentse a lelkedet az Ő vére árán. Az Isten meg fogja ítélni a bűnt. Vagy a mennyországba kerülünk, Krisztusba vetett hitünk által, vagy el leszünk választva az Istentől, egy örökkévalóságon át. Hogyha elutasítod Jézus Krisztust, ha elutasítod Jézust, akkor Isten is el fog utasítani téged. Jézus ezért mondta, azt, hogy én vagyok az út! Hogy mondhatta ezt? Azért mondhatta ezt, mert Ő az egyetlen, aki vállalta, hogy magára veszi a te bűneidet, soha senki nem halt meg a te bűneidért, egyes egyedül Isten Fia, Jézus Krisztus.

A te lelked, vagy az Isten színe elé kerül a mennyországba, vagy el lesz választva egy örökkévalóságra az Istentől, a pokolban.

Lehet, hogy azt mondod, Franklin te hiszel a pokolban? Ó, igen! Jézus nagyon sokat beszélt a pokolról. A Biblia úgy beszél nekünk a pokolról, mint a bánatnak, a nyomorúságnak, a fájdalomnak a helyéről. Voltatok már elkeseredett emberek a társaságában, akik sohasem tudnak boldogok lenni? Egy idő után az ember nagyon kényelmetlenül érzi magát a társaságukban, mert elkeseredetté tesznek benneteket is. A pokol tele van millió, millió, millió, elkeseredett kilátástalanságtól szenvedő lélekkel. A pokol a jajveszékelésnek a helye, a sírásnak a helye.

Voltatok már olyan emberek között, akik valamilyen tragédia miatt sírtak, zokogtak? A pokol olyan hely, ahol lelkek milliói, és milliói fognak, sírni és zokogni. A gyötrődésnek a kínlódásnak a helye, emésztő tűz, teljes külső sötétség. Voltál már úgy egy szobában éjszaka, hogy teljesen sötét volt? Annyira sötét volt, hogy azt kívántad, bárcsak egy pici fény, legalább egy pici fény lenne. Én Voltam már ilyen hotelben, ahol behúztam a függönyt, és lekapcsoltam a villanyt és egy kis idő múlva, amikor a szem hozzászokott a sötétséghez, azt vettem észre, hogy a világon semmit sem látok. Úgyhogy egy kicsit megnyitottam a függönyt, legalább egy pici kis fénysugár beszűrődjön a szobába. De a pokol, a teljes sötétségnek a helye, az egész örökkévalóságban.

A nyugtalanságnak a helye, és az emlékeknek a helye. Ott mindenre emlékezni fogsz. Emlékezni fogsz a ma estére is, emlékezni fogsz erre a hétre, emlékezni fogsz a lehetőségre, ami megadatott neked, hogy Krisztushoz gyere, és emlékezni fogsz arra is, hogy visszautasítottad Őt. És ezért foglak kérni egy pár perc múlva, hogy gyere Krisztushoz, fogadd be őt hit által, mert ma este megbocsáttathatnak a te bűneid, bizonyossá válhatsz a felől, hogy a lelked biztonságban van az Isten kezében, az egész örökkévalóságra nézve. Jézus azt mondta, hogy azért jöttem, hogy megkeressem és megtartsam az elveszettet.

A léleknek az értéke abban mutatkozik meg, hogy mekkora árat fizettek érte, hogy megmeneküljön. Jézus Krisztus a te lelkedért az Ő vérével fizetett.

Bízni fogsz benne, a hitedet beleveted majd Krisztusba ma este?

Ha elveszteted a lelkedet nincs semmi, amivel visszavásárolhatnád.

Mit adhat az ember a lelkéért? Jézus szeret téged! A Biblia az mondja, abból ismerjük meg a szeretetet, hogy Isten szeret bennünket, hogy Jézus Krisztus az életét adta értünk. Isten szeret téged, meg akar bocsátani neked. Gondoskodott arról, hogy a megváltás elérhető legyen a számodra, de neked akarnod kell ezt elfogadni. Isten nem erőlteti rá magát az emberre, neked kell elfogadnod amit, Ő kínál, hit által, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Hogy a te bűneidet felvitte a keresztre, hogy meghalt és kiontotta a vérét a te bűneidért, de aztán feltámadt, életre kelt. Hogyha hajlandó vagy ezt elfogadni hit által ma este, akkor az Isten meg fog bocsátani neked, valamennyi bűnödet megbocsátja, megtisztítja a szívedet, elveszi a bűntudatodat, elveszi a szégyenedet, új életet, új kezdetet ad neked. De ehhez oda kell jönnöd hozzá hit által. Jézus Krisztushoz. Erre hívlak most téged! Hogyha úgy vagy itt ma este, hogy nem vagy bizonyos afelől, hogy a lelked biztonságban van Istennél, hogyha a bűneid még nem bocsátattak meg, akkor ma este gyere ide Jézushoz, bízz benne, mint a te megváltódban, és amikor mindenki idejött, akkor imádságban foglak benneteket vezetni, hogy behívhasd Jézus Krisztust a szívedbe, az életedbe. Akárhol is ülsz most, arra hívlak most, hogy állj fel székedből és indulj el a sorok között és gyere ide előre, gyere ide a színpad elé. Nem Franklin Grahamhez jössz, mert én, nem tudlak megváltani téged, én nem tudom megbocsátani a te bűneidet. Istenhez jössz ma este, az Ő Fiába, Jézus Krisztusba vetett hit miatt, és hogyha odaát vagytok a Sima csarnokban, ott is álljatok fel és gyertek előre, gyertek oda a képernyőhöz, hogyha busszal jöttetek ma este, vagy barátokkal, nem fognak itt hagyni, meg fognak várni.

Ez az este, az életed legfontosabb estéje, lehet, hogy soha még egyszer nem lesz olyan lehetőséged, mint ma este. Gyere ma este Jézushoz, legyél bizonyos, hogy a lelked Isten kezében, biztonságban van! Gyere Jézushoz.

Nagyon sokan jönnek előre, de mindenkit meg fogunk várni.

Szent pillanat részesei vagyunk. Ami most történik, az közted és az Isten között történik. Azzal, hogy előre jössz ma este, azt mondod, Isten vétkeztem ellened, azzal, hogy előre jössz, azt mondod, Isten sajnálom, bánom a bűneimet és el akarok fordulni tőlük. Azzal hogy előre jössz, azt mondod, Isten, hiszem, hogy Jézus Krisztus a te Fiad, és rá akarom bízni az életemet, mint az én megváltómra, követni akarom őt, mint az én Uramat.

Arra kérek mindenkit, hogy egy pár lépéssel gyertek közelebb, hogy mindenkinek jusson hely, ide férjenek azok is, akik még most jönnek, meg fogjuk őket is várni. Ha családdal, baráttal, barátokkal jöttél, busszal jöttél, meg fognak várni, nem hagynak itt. De ha nem lennél bizonyos afelől, hogy a bűneid megbocsátattak, ha nem lennél biztos abban, hogy a lelked biztonságban van, akkor gyere, gyere előre, gyere, megvárunk.

Akik előre jöttetek, hogyha még úton vagy és sétálsz, akkor figyelj, miközben jössz ide. Szeretném, hogyha emlékeznétek valamire!

Az Isten szeret téged! Mindent tud a te életeddel kapcsolatban, alig várja, hogy megbocsáthasson neked. De Istenhez csak úgy jöhetünk, ahogy Ő mondja, hogy jöjjünk, és ez nem más, mint az Ő Fián, Jézus Krisztuson keresztül.

Szeretnélek most egy imádságban vezetni benneteket.

Az imádkozás, azaz Istennel való beszélgetés, úgy ahogyan most én beszélgetek veletek. Szeretném, hogyha ezt az imádságot megismételnétek hangosan, utánam mondanátok. Ne felejtsétek el, az Istenhez beszélünk, úgyhogy mondjátok utánam ezt az imát.

Drága Isten! Bűnös ember vagyok, bánom a bűneimet, bocsáss meg nekem! Segíts, hogy elforduljak a bűneimtől! Hiszem, hogy Jézus Krisztus a Te Fiad. Krisztusra bízom magam, mint az én megváltómra, és Őt, akarom követni, mint az Uramat mostantól kezdve. Mindezt Jézus Krisztus nevében imádkozom. Ámen!

Hogyha elmondtad ezt az imádságot, szeretném, hogyha bizonyos lennél afelől, hogy a bűneid megbocsátattak! Nemcsak, hogy megbocsátattak, hanem Isten annyira szeret ezen felül, hogy teljesen el is törölte ezeket a bűnöket, semmilyen feljegyzés nem maradt utánuk.

Volt egy titkárnő mellettem, aki éveken keresztül dolgozott velem. Emlékszem, amikor először ült a számítógépnél és ott dolgozott. Hallottam egyik nap a szobámból, hogy a számítógéphez beszél, mondtam, hogy hát ez butaság, úgy hogy odamentem hozzá és megkérdeztem tőle, hogy mi a probléma?

Azt mondta, hogy egész nap dolgoztam és leveleket írtam, de a végén a rossz gombot nyomtam meg, és az összeset kitöröltem. Nem volt olyan példány, amitől vissza lehet volna ezeket a leveleket hozni. Nem volt semmi feljegyzés, semmi nyoma ezeknek a leveleknek, újra kell az egészet csinálnom, és aztán azt mondtam magamban, hogy Isten is pontosan ezt csinálja, amikor megvalljuk a bűneinket és a bűnbocsánatát kérjük, amikor Jézus Krisztus behívjuk a szívünkbe, megnyomja a „törlés” gombot. A bűneid kitöröltettek, megbocsátott neked. Szeretném, hogyha ezután megkeresnél egy Gyülekezetet, Templomot és elmondanád a lelkipásztornak, azt, ami itt történt veled ma este…
Nem tudom, hogy fogunk-e még egyszer személyesen találkozni egymással, de akarom, hogy tudjátok, hogy ott fönn a mennyben egy örökkévalóságon keresztül együtt leszünk majd. És amikor ott leszünk a mennyországban egy örökkévalóságon keresztül, akkor szeretném, ha megtanítanátok nekem ezt a nagyon nehéz nyelvet, talán az örökkévalóság elég lesz rá.
Ne felejtsd el, Isten szeret téged! Viszont látásra a mennyországban!