Valaki úgy gondolja, hogy ami ingyenes az értéktelen, és ezért nem is kell. Mások azt mondják, semmi sincs ingyen. Nem tudom, ön hogyan gondolkodik erről, de én úgy vélem, hogy kaphatok valamit ingyen, de ehhez az kell, hogy előtte más fizesse meg az árat. Az ajándékozó fizeti meg az árat (idő, pénz, fáradság), az ajándékozott viszont ingyen elfogadhatja az ajándékot.
Ön kapott már valami értékeset ajándékba?
Ön kapott már valami értékeset ajándékba?
Élet?
Mi az élet?! Születés, felsírás, kúszás, lábra állás, iskolába járás? Barátokkal lógás, tanulás, megházasodás, családalapítás, gyereknevelés, aztán megint dolgozás? Könyvolvasás, filmnézés, fotózás, email küldés, letöltés, feltöltés, sietés, időspórolás és időelütés? Dolgozás, dolgozás és dolgozás, míg végül meghalás? Föld mélyére kerülés, még néhány évig egy-egy fotón még feltűnés, de aztán végső feledésbe merülés?
Szenvedés, munka, fáradság, egy kis öröm itt-ott, ennyi az élet?
Hát ha ennyi az élet, akkor pont elég belőle 60 év. De a 40 még jobb… Ki kérne ilyen örök életet?!
Én, nem, az biztos. Ön kérne?
Örök?
Mit jelent az hogy örök? Minden változik a világunkban. A holnapi megélhetésünk sem biztos… Amit építünk összedől, sok szép rom marad az utókornak, a jövő régészei majd kapargatják a házunk alapzatát. A számítógép, a CD is elromlik előbb, vagy utóbb. Az inkább a csoda, amíg működik egy kütyü. Az ember élete 100-120 év maximum. Hogy mernénk beszélni arról, hogy valami örök?
Mégis… Nem tudom…
De van valami… Valami kell hogy legyen... Tényleg, ön miért olvassa ezt a cikket?
Azért mert… mert az ön szívében is ott él még valami remény. A remény, hogy hátha van valami… valami megoldás, valami jó hír.
Talán van valami több, valami jobb, mint az adófizetés, problémák, vagy a háborúk.
Talán van igazság.
Talán van szépség valahol, amit jó lenne megtalálni.
Talán van cél, amiért érdemes útnak indulni.
Talán valaki szeret engem is, valahol.
Talán valaki pont rám vár.
Talán elfogad engem olyannak, amilyen vagyok.
Remény
Úgy gondolom, hogy a remény az ön szívében, ugyanaz, ami az enyémben. Hogy lehet ez? Miért vágyunk az életünkben igazságra, célra, szépségre, erkölcsösségre, szeretetre és elfogadásra?
Azért mert valaki szándékosan helyezte ezeket a szívünkbe. Vajon miért? Talán azért hogy a keresésére induljunk, hogy megtaláljunk Őt. Talán azért, mert Ő be tudja tölteni a szükségeinket, mindazokat, amiket elsoroltam. Ki Ő?
Őt kevesen ismerik. Valaki ismeri, de a legtöbben nem. Csak távolról hallottak Őróla, és sokszor nem is igaz dolgokat, mert sokan rossz hírét keltik. Annyira, hogy már a neve hallatára is sokan felciccennek, és legyintenek, mint valami nem-túl-kedvelt politikusra szoktak. Pedig személyesen nem találkoztak vele, nem beszélgettek vele, nem ismerték meg Őt.
Előítélet… Pletykák alapján.
Szomorú vagyok emiatt. Mert én ismerem Őt. És Ő nem olyan, hanem Ő szeret engem. Szeretném, ha meghallgatná Őt, csak egy picit. Figyeljen a szavaira, Önnek mondja:
„Lehet, hogy te még nem ismersz, de én ismerlek. Minden utadat ismerem, pontosan tudom mikor ülsz le, mikor állsz fel. Még a hajad szálait is nyilvántartom. Fontos vagy nekem, mint apának a fia. Én szeretlek téged. Ha bajba kerülnél, bizony én megmentenélek, bármi áron, kimenekítenélek a legnagyobb pácból is akár a saját életem árán is. Vagy ha úgy gondolnád, hogy nekem nem drága a saját életem, hadd mondjam máshogy. Hogyan érthetnéd meg mennyire szeretlek? Van gyermeked? Ha nincs, próbálj elképzelni egy tökéletes apát, akinek van egy drága-drága egyetlen fia, akit végtelenül szeret. Tehát ha lenne egy fiam, akit szeretek nagyon… és valahogy egyszer úgy alakulna, hogy az egyetlen fiam élete árán megmenthetnélek téged, bizony megtenném. (És nagyon bánkódnék az elvesztett fiam miatt, hidd el, mert őt is végtelenül szeretem). De legalább téged megmenthetnélek. Én a mennyet és földet megmozgatnám, csak el ne vesszél. Én gondoskodni szeretnék rólad, örökre. Barátod szeretnék lenni, örök barátod. De ehhez először örök életet akarok ajándékozni neked. Örömet, békességet, célt szeretnék adni neked. Neked, és embertársaidnak is. Mert én őket is szeretem, és az az álmom, hogy egy nap mind kibékülünk egymással, és mindannyian egy nagy bulit csapunk, egy nagy örömünnepet, hogy megkezdődhet a nagybetűs ÉLET. Együtt, mindannyian. Szeretet, békesség, öröm köztetek, és köztem. És akkor lesz az én örömöm is teljessé. Téged hogy hívnak? Igazából tudom én, csak szeretném, ha bemutatkoznánk egymásnak. Az én nevem Jézus Krisztus. Yeshua, ha úgy tetszik. Vagy: Örökkévaló Atya. Sokan egyszerűen Istennek hívnak. Nekem bármelyik megfelel. Ezek mind az én neveim. Szeretném, ha kibékülnénk egymással. Én nem haragszom rád, sosem haragudtam. A sok bűn miatt igaz, haragszom, ami világban van, mert az bánt téged, és a többi embert is bántja és a bűn tönkreteszi, akiket én szeretek. Szeretném, hogy tudd, a világban lévő összes bűnnel én már leszámoltam, vedd úgy, el van intézve. Hamarosan számodra is látható lesz. Hiszel nekem? Bíznál bennem?”
Az én Barátom tehát Jézus Krisztus. Jézus nem más, mint Isten maga, aki egyszer úgy döntött, hogy emberi testet ölt, hogy képes legyen meghalni egy kereszten. Életével, vérével a világ bűneiért fizetett. Ő hordozta el a büntetést. Ugyanis Isten élete elégséges fizetség minden bűnért. A te bűneidért is. Ő fizetett, hogy neked ne kelljen majd. Mert mindenkinek számot kell adnia a tetteiért. És a bűnért járó büntetés a halál, az elválasztottság Istentől. De Isten maga vállalta inkább a halált (már amennyire lehetséges neki, mert Ő örök életű :-) De ezért lett emberré egyszer, és Ő valóságosan elszenvedte a halált. Ennél többet nem lehet tenni, hidd el.)
Jézus azonban nemcsak meghalt, hanem a harmadik napon utána feltámadt. Megmutatta, hogy legyőzte a halált. És mindenki aki őbenne bízik és hisz, örök élete van.
Hogy Jézust idézzem:
„Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”
Ha igen, mondd el neki személyesen. Ő hall most is téged: „Úr Jézus, ne haragudj rám, ha olykor nem vettem tudomást rólad. Beismerem, hogy a magam útját jártam eddig az életemben, talán úgy mint egy „lázadó tini”, akit nem érdekel az apukája. Előtted beismerem, hogy bűnös vagyok. Nem csak ebben, de más dolgokban is. De Jézus… köszönöm, hogy te mégis szeretsz engem. Elhiszem, hogy ezért haltál meg a kereszten, támadtál fel, hogy a véreddel kifizetted a váltságdíjat, kifizetted bűneim árát. Kérlek bocsáss meg nekem, és ahogy csak tudok, benned bízom, és elfogadlak téged Megváltómnak. Gyere be a szívembe és az életembe! Köszönöm, hogy ingyen és ajándékba adod nekem az örök életet. Szeretnék tartalmas, örömteli életet itt a földön, aztán a folytatásban is egy szebb helyen Veled és a többi embertársaimmal. Jézus Krisztus nevében imádkoztam. Ámen.”
